4 év alatt senki sem tudott/akart érdemi válasszal szolgálni az alábbi kérdéseimre:

  • Hogyan fordulhat az elő, hogy a dolgozó magyar emberek által kötelezően befizetett adókból, olyan személyeknek utalnak ki szociális, társadalombiztosítási és egyéb kedvezményeket, juttatásokat, akik nem is jogosultak rá? Majd amikor ez ki is derül, nemhogy megszüntetnék ezen jogosulatlan kifizetéseket, és szankcionálnák a csalásokat, hanem még meg is emelik a kifizetett összeget?
  • Hogyan fordulhat az elő, hogy egy megyeszékhelyen élő egészséges felnőtt ember (a sérült gyermek édesanyja – a szerk.) kb. 16 éven keresztül a törvények ellenére nem megy el dolgozni, ezzel nem biztosítva nemhogy gyermeke, de önmaga fenntartását sem? Ráadásul ez, hogy nem tűnik fel azoknak a hatóságoknak, akik hosszú éveken keresztül az egy főre jutó jövedelem alapján megítélik a számos szociális juttatást számára is? (A törvények szerint minden szülőnek akár a saját szükséges tartásának rovására is kötelessége kiskorú gyermekének tartása! És bár a törvény szerint a gyermek 18 éves korában el kellene számoltatni a gondviselőt a gyermek vagyonával kapcsolatban, ezt a hatóságok évek óta nem teszik meg.)
  • Mivel magyarázzák azt, hogy miután az utóbbi években (kb. 8 évben) ez a személy, az egészségi állapotánál fogva alkalmatlanná vált már nemcsak a munkára, hanem gyermeke, sőt Önmaga ellátására is, melynek következtében ráadásul a gyermek súlyos, már-már életveszélyes állapotba került (az édesapa küldött nekünk több képet is, melyeken fia láthatóan igen alultáplált, ám ezeket személyiségi jogok miatt nem közölhetjük le – a szerk.), sőt a gyermek is tiltakozik a személye ellen, a hatóságok mégsem veszik el Tőle a gyermeket? Mivel ha megtennék, a megélhetési forrását veszítené el a felelőtlen szülő, ill. így kiderülne az is, hogy mennyi minden felett hunytak szemet a hatóságok.
  • Hogyan lehet az, hogy a törvények és a nyilvánvaló bizonyítékok ellenére az orvosok, gyógypedagógusok, családsegítő- és gyámhatósági ügyintézők, bírák stb. éveken keresztül nem jelentik a gyermek veszélyeztetését, még úgy sem, hogy erre számos alkalommal, sőt hivatalos eljárásoknál kérem Őket?
  • Miért van az, hogy a súlyosan sérült értelmi fogyatékos 18 éves gyermeknek a törvények ellenére a volt gondviselő 70 éven felüli édesanyját, azaz a nagymamát jelölik ki gondnoknak (akinek a feladata a gyermek ellátásának felügyelete lenne), aki egyértelmű, hogy a volt gondviselő - ill. a hatóságok - ellen nem fog bűntető eljárásokat kezdeményezni a számos törvénysértés kapcsán?
  • Hogyan lehet az, hogy a születése pillanatától (nagyon) súlyosan sérült értelmi fogyatékos gyermek - aki 18 éves koráig nem tanulta meg az értő olvasást, nem tud számolni, nem ismeri a pénzt, nem tanult meg precízen felöltözni, nem tudja bekötni a cipőjét stb. - 8 évig járhatott általános iskolába (ebből 6 évig enyhe értelmi fogyatékos besorolással,) majd a 8. osztály „elvégzése" után már a 6-dik tanévet kezdi középsúlyos értelmi fogyatékosoknak indított szakiskolai képzéseken? Pl. az iskola állítása szerint az írni, olvasni, számolni stb. nem tudó gyermekem a számítástechnikai alapismeretek szakon az első tanév végén már tudta teljesíteni a kerettanterv minimális követelményeit, azaz pl. tudta kezelni a szövegszerkesztő programot is!
  • Hogyan ítélhetnek meg a magatehetetlen, így Önmaga ellátására is képtelen embernek „munkabért", azaz fokozott ápolási díjat, majd ezután nyugdíjat, az el nem végzett munka után - ami a gyerek ellátása lenne?
  • Hogyan állíthatják azt párhuzamosan a gyermek kapcsán, egyszer hogy nem tud egyedül étkezni, tisztálkodni, öltözni, WC-t használni (csak azért, hogy ellátása után megkapják a fokozott ápolási díjat), máskor azt, hogy sikeresen elvégezte a háztartástan szakot, azaz tud főzni, mosni, vasalni, varrni, bevásárolni, parkot gondozni, stb? (Csak azért, hogy gyermektartást és egyéb szociális juttatásokat kapjanak utána.) És ezeket a nyilvánvaló ellentmondásokat a hatóságok miért nem akarják látni?
  • Hogyan állíthatja a szakiskola igazgatója, hogy a cselekvőképességet teljesen kizáró gondnokság alá helyezett 80%-os egészségkárosodott gyermek – aki még a cipőfűzőjét sem tudja bekötni és kb. egy 5-6 éves gyermek értelmi szintjét tudja csak maximum elérni - képes lesz a nyílt munkaerőpiacon elhelyezkedni? Ráadásul ezt egyetemet végzett bírák hogyan hihetik el?
  • Hogyan kaphatja meg a gyermek már 8+6 éve jogosulatlanul az iskolai megfelelt bizonyítványokat úgy, hogy a tanítás kb. felénél rendszeresen hazamegy az iskolából (hiányzásait miért nem rögzíti az iskola), ill. miközben megállapítható, hogy a teljesítménye és a minimálisan teljesítendő tantervi követelmények köszönő viszonyban sincsenek egymással? (Miközben alapítványi iskoláknál sorra tartóztatják le az iskola vezetését, mert olyan emberek után veszik fel a juttatásokat, akik nem járnak be az iskolába.)
  • Miért használhatják a súlyosan sérült értelmi fogyatékos gyermeket „biodíszletként" személyek és intézmények azért, hogy önmagukat fenn tudják tartani? (Az iskolák a fogyatékkal élő gyermekem kb. 20 éven át tartó „képzése" után 3 egészséges gyermek képzése után járó juttatást vesznek fel, amit a magyar adófizetők finanszíroznak!)
  • A különböző hatóságoknál dolgozó hivatalos személyek, akiket megkerestem a történtekkel, a törvényeknek megfelelően miért nem jelentik a nyilvánvaló bűncselekményeket? (Így pl.: kiskorú személy veszélyeztetése-, nagykorú személy gondozásának elmulasztása, sikkasztás, csalások, bűnpártolások, hivatali visszaélések, közokiratok hamisítása, hamis tanúzás, ügyvédi visszaélés stb.)
  • A különböző hatóságok, intézmények felelősségük eltusolása érdekében miért hamisíthatnak meg vagy tüntethetnek el jegyzőkönyveket, környezettanulmányokat, orvosi igazolásokat, bizonyítványokat, feljelentéseket stb?

A kérdéseket (visszásságokat, törvénytelenségeket) a végtelenségig sorolhatnám. A nevemet szívesen adnám a fentiekhez, de személyiségi okok miatt sajnos nem tüntethetem fel, hiszen akkor a fent nevezett személyeket könnyen be lehetne azonosítani. Az állami szervezeteknél mindig is központi szerepet kapott - legalábbis a kommunikáció szintjén - a családok, a kiskorú gyermekek, a fogyatékkal élő emberek, az édesanyák, és az idősek védelme. Az alábbi problémámmal lassan 4 éve számos alkalommal szembesültek ezek az állami szervek, intézmények, azonban a tapasztalatom azt mutatja, hogy nemhogy érvényt szereznének ezen emberek védelmének, hanem még minimális követelményként, a törvényben előírtakat sem tartják be!

Az édesapa problémáira lassan négy éve senki sem tudott érdemi válasszal szolgálni (Illusztráció)Forrás: Shutterstock

Nyílt levelemen keresztül is szeretném kérni az érintett hatóságokat, intézményeket, hogy végre kezdjenek el az ügyem kapcsán a törvényeket betartva vizsgálódni, intézkedni és gyermekeim érdekeit figyelembe venni, azaz ne veszélyeztessék az életüket, egészségüket, anyagi biztonságukat stb.!"

Megkérdeztük az édesapát, hogy szerinte mi jelenthetne megoldást az ügyben: "Mindenki a törvényeknek megfelelően éljen, ill. végezze a munkáját! A fiamat családi, munka- és lakhatási körülményeim miatt sajnos nem tudom magamhoz venni, de ez nem jelenti azt, hogy tétlenül kell néznem, ahogy kihasználják és veszélyeztetik, hiszen nem tudják ellátni! Amikor intézeti elhelyezéséről nyilatkozom, mindenki "úgy néz rám, mint egy féregre", pedig intézet és intézet között is van különbség! A jobb helyekre ráadásul éves várólisták vannak, gondolom nem azért, mert olyan rossz körülményeket biztosítanak az ott élőknek. Saját kortársaival és sorstársaival ráadásul tartalmasan tudná eltölteni a mindennapjait, mint jelenleg a négy fal közé bezárva nézni az ágyban fekvő magatehetetlen személyt."

A Life.hu nem kíván állást foglalni az ügyben, olvasónk elérhetősége az info@life.hu címen elérhető.