A nyugalom völgye

Ha Marrakeshtől megfáradtunk – márpedig ez garantált –, akkor érdemes egy kis kitérőt tenni az Ourika-völgybe és Ourika faluba. Elsősorban a lassabb tempóért és a nyugalomért, másodsorban pedig egy olyan mintafarmért, ami a helyi berber hagyományokat követi. A tökéletes vegyszermentes ökogazdaság nagyon finom ételeket kínál helyi, friss alapanyagokból, plusz aromaterápiás növények tucatjaival is találkozhatunk itt. Na meg az Ourika-völgy Marokkó-szerte híres fazekasaival, akik nem a turistáknak „látványfazekaskodnak”, hanem teljesen autentikus valójukban dolgoznak az utak mellett.

Aki lassabb tempóra és nyugalomra vágyik, annak érdemes kitérőt tennie az Ourika-völgybeForrás: Bárány Róbert

Argán, argán és argán

Ha elhagyjuk Marrakesht és nyugatra, az Atlanti-óceán felé vesszük az irányt, feltűnő, hogy megsokasodnak az argánfák, különösen, ha már eléggé közel vagyunk Essaouriához. Nemhiába, a Föld első számú argántermő vidékén járunk. Marokkó ugyanis argánnagyhatalom. Innen és csakis innen származik az eredeti argánolaj. De itt sem az egész ország területéről beszélünk, hanem az Essaouira és Agadir környéki fákról. Egyébként ha esetleg nem tudnánk, hogy milyen is az argánfa, a bogyókra éhes, fákon legelésző kecskehordák egyértelműen felfedik a kilétüket.

Mondanom sem kell, hogy ez hihetetlenül szürreális látvány. A kozmetikai és étkezésre használt argánolaj egyébként, noha ugyanabból készül, mégsem teljesen ugyanolyan. A kenceficékhez ugyanis kihagyják a magok pörkölési fázisát, hogy elkerüljék az intenzív dióillatot.

Az argánfákat a bogyókra éhes, fákon legelésző kecskehordákról egyértelműen fel lehet ismerniForrás: Bárány Róbert

Essaouria, a kreatív szépség

Essaouriát vártam délnyugat-marokkói bolyongásom alatt a legjobban, és nem is csalódtam. A zabolátlan Atlanti-óceán a sirályaival, háttérben a gyönyörű medinával elképesztően gyönyörű. A halpiac bevállalósoknak kötelező, mert nagyon eredeti, ahogy a rengeteg megbúvó galéria is. Essaouriában a bőrünkön érezhető a kreatív energia. Nem véletlen kedvelt városa a képzőművészeknek, a hippik is imádták, sőt, még manapság is lehet találkozni a '60-as évekből itt ragadt egykori virággyerekekkel. A környéken Jimmy Hendrixnek is valóságos legendáriuma él. Az az egy biztos, hogy járt itt, a többi róla szóló információ színes és szórakoztató, de gyakran ellentmondanak egymásnak. De a helyzet az, hogy ebben az esetben nem a tények a fontosak, hanem az élő mítosz, ami körbelengi a helyet. És az, hogy Essaouriának számomra teljesen megmagyarázhatatlan okból nagyon relaxáló hangulata van. Mégiscsak egy észak-afrikai kikötővárosról beszélünk. Egyébként biztosan meg lehetne magyarázni a speciális hangulat miértjét jó hosszan egy alapos történelmi-kulturális fejtegetéssel. Jómagam is tudnék szolgálni valamiféle hipotetikus analízissel. Mert az tényleg nem annyira logikus, hogy egymástól alig 200 kilométerre fekvő városoknak ugyanabban az országban ennyire gyökeresen eltérő a lelkülete. De okoskodás helyett sokkal érdekesebb megélni az élményt. Az agytépő vadorzó Marrakesh után Essaouria maga volt a szelíd és édes félálom.

A zabolátlan Atlanti-óceán a sirályaival, háttérben a gyönyörű medinával Essaouria elképesztően gyönyörűForrás: Bárány Róbert

A modern Marokkó

De ezek a hangulati változások egy kicsit sem csökkentek továbbhaladva az országban. Agadirnak és környékének például jól láthatóan a turizmus az első és a legfontosabb, a mindenekfelett álló. Ez Marokkó legnépszerűbb helye a strandolni vágyó európaiaknak és persze a szörfösök is nagyon szeretik. Tőlem ez állt a legtávolabb, mivel ez emlékeztetett legkevésbé arra, hogy Észak-Afrikában járok. De végül is meg tudom érteni azt az igényt, hogy néhányan idemenekülnek pár napra lazítani, kicsit elbújva a tömény marokkói élményektől. Azt viszont már kevésbé, ha valaki úgy jön ide, hogy ki sem mozdul a városból, ne adj isten a hotelből. Persze Agadirnak is van piaca és hoteleken kívüli lakónegyedei. Ám ezek nagyon messze vannak Marrakesh vagy Essaouria hangulatától. Ez pedig nem véletlen. Agadir ugyanis szinte teljesen elpusztult egy 1960-ban történt földrengés következtében, amelynek során körülbelül 15 000 ember vesztette életét. Szóval az eredeti középkori városból szinte semmi nem maradt meg. Mindössze a hegytetőn épült Kasbah, a fellegvár külső falai. Szóval tulajdonképpen Agadir is nagyon régi város, csak elpusztult és újjászületett. A felemelkedésének útját pedig a turizmusban és strandjaiban találta meg.

Vissza a múltba

Ha netán Agadirban alszunk, nem kötelező napközben is ott maradni. Tehetünk egy egész napos kiruccanást egy nagyon más minőségbe. A más minőség „Marrakech nagyanyját” Taroudant-t jelenti. A déli város nagyon emlékeztet Marrakeshre és hasonló a az elrendezése is, viszont Taroudant sokkal kisebb. Ráadásul – ellentétben unokájával – szinte az egész város még ma is a falakon belül van. Sokan azt mondják, hogy Taroudant olyan, mint Marrakesh sok évtizeddel ezelőtt.

Nyilvánvalóan ez a város sem fehér folt a turistaradarokon, de azt mondanám, hogy a hely még elég romlatlan. Az élei is kissé durvák. Nekem ez tetszik, de aki valamilyen csoda folytán, mondjuk itt találkozna először Marokkóval, annak lehet, hogy a hely egy kissé sok lesz. Vaksötét sikátorok, vibráló intenzitás. Motorosok, bicajosok vagy éppen lovas kocsisok találkoznak rendszeresen a vesénkkel. Egy nagy sebességű, intenzív élettér, ahol nagyon könnyű elveszni. Az én ízlésem szerint Taroudant kihagyhatatlan az igazisága miatt, és objektíven is gyönyörű a sárga falaival és bástyáival.

Taroudant kihagyhatatlan az igazisága miatt, és objektíven is gyönyörű a sárga falaival és bástyáivalForrás: Bárány Róbert

4 város, 4 lélek

Négy város, négy külön világ, de mégis hamisítatlan Marokkó. Igaz, csak egy kis szelete: az északi kikötő, Tanger, a főváros, Rabat a misztikus Fez, a kellemes Meknes, a kék Chefchaouen, a sivatagi Ourzazate és a romantikusan hangzó, de valójában nagyvárosi húsdaráló Casablanca ezúttal bele sem került a szórásba. Ahogy mondtam, Marokkó túl nagy és túl változatos ahhoz, hogy ebbe a néhány napba belezsúfoljuk. Az ország ennél sokkal több időt érdemel.

Az OzoneUtazás Délnyugat-Marokkóról szóló epizódjának premierje április 14-én, 20:00 órától lesz látható az OzoneTV-n.