Ambrus Attila fejében még az öngyilkosság gondolata is megfordult

Egy évet ültem a Nagy Ignác utcai fegyházban a legszigorúbb őrizet mellett, igen mostoha körülmények között. Ekkor sokat gondoltam arra, hogy egy csapásra véget vethetnék mindennek. Korábbi tanulmányaim alapján mindent részletesen elterveztem, római módra akartam felvágni az ereimet, de aztán mégis a hiúságom tartott életben. Nem akartam megtenni azt a szívességet a fogvatartóimnak, hogy gyávának gondoljanak

Nem szeretném a szüleimet pellengérre állítani, de édesanyám másfél éves koromban otthagyott bennünket, édesapám pedig nem foglalkozott velem, vagy ha igen, abban nem volt köszönet, rendszeresen és sokat vert. (...) Sok oka volt annak, hogy elcsúszott az életem, és kleptomániássá váltam.