Geszti Péter a Rapülőkről: "Tét nélküli játék volt"

Az Első Emelet megszűnése után is barátságban maradtunk, összejártunk és arra gondoltunk, hogy jó lenne újra együtt csinálni valamit. Akkoriban a Danubius Rádió slágerlistáját vezettem és dj-ztem is – hihetetlen, de még kazettáról!-, ezért képben voltam, hogy mik a zenei trendek. Magyarországon akkoriban egyáltalán nem volt jelen a groove-os alapú, friss könnyűzene, ezért ebbe az irányba mozdultunk. Nem vagyok énekes, de van előadóművészi vénám, így találtam rá a rap műfajára, ami nekem megfelelt.

Játéknak indult az egész, és a dalokat oda akartuk adni fiataloknak. El is mentünk néhány művházba, ahol underground tehetségkutatókon kerestünk rappereket, de nem találtuk meg a megfelelő előadót. Közben a dalok sorra születtek, így végül a demokazettán én rappeltem el a dalokat. Így született meg a Rapülők, és a sikerünk titka valószínűleg épp az volt, hogy ez a zenekar nem akart megalakulni. Tét nélküli játék volt a zenével, a jókedv és az inspiráció vitt minket előre

Az első demokazettánkkal Michel (Szentmihályi Gábor) kezdett el házalni a kiadóknál, de mindenhol visszautasították. Az egyik kiadóvezető azt mondta, hogy ha ebből a lemezből akár csak 50 000 példány is elfogy, ő kimegy az Oktogonra és letolja a gatyáját. Végül találtunk egy bátor kiadót, és a Rapülők című bemutatkozó lemezünkből két hét alatt kelt el ennyi, sőt platinalemez lett, mert összesen 220.000 példányt adtak el belőle. Aki nem hitt bennünk, a fejét verte a falba. Igaz, nem tartotta be az ígéretét és végül nem tolta le a gatyáját az Oktogonon, de azért volt benne becsület, ezért egy láda pezsgőt küldött gratulációképpen Joós Istvánnak, a Magneoton vezetőjének, aki ki merte adni a lemezünket.