Amit hiányolunk magunkból, az határozza meg, hogy mi lesz belőlünk az életben

Alfred Adler, az individuálpszichológia megalkotója a gyógyító munka mellett nagy figyelmet szentelt a mentálhigiénia és a megelőzés kérdéseinek. Az individuálpszichológia az emberi lélek tudattalan tartományának szerepét értékeli, a személyiség társadalmi-lény voltát helyezi előtérbe. A társas élet versengése, sérülései zavart okozhatnak az elmében. Adler véleménye szerint:

Az individuálpszichológia vezette be a kisebbrendűségi komplexus fogalmát. Eszerint az ember születésétől fogva a felsőbbrendűségi érzésétől vezérelve arra törekszik, hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a gépnek a hibái: az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban megbetegítheti a lelket, és az egyénben jelentős frusztrációt, kisebbségi érzést kelthet. Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, amely hamis énképet vetít a tudatba. Így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat.

Adler köztudottan nagy hangsúlyt fektetett a születési sorrendre, vagyis az emberek családon belül elfoglalt helyére. A legkisebb gyermekek például a leggyengébbek lévén a családban, gyakorta túlszárnyalják a többieket a családban, és tehetségesebbnek bizonyulnak mindenkinél. Van egy útelágazás a gyermekek fejlődésében, amelyen túl a gyermek vagy a felnőttet akarja utánozni, vagy pedig tudatosan kimutatja gyengeségeit, hogy ezzel kihívja a felnőttek támogatását és figyelmét.