Rejtélyes sírási rohamok az éjszaka közepén – a pavor nocturnus

Sok kisgyerekes családnál fordulnak elő a fentiek. A gyermek éjszaka felriad és képtelenség megnyugtatni.

Gyakran még megközelíteni sem lehet, mert vaktában csapkod a kis kezeivel, közben pedig zihál, izzad, sikoltozik, szemeivel a semmibe réved. Mondhatnánk, hogy egyszerű rémálom gyötörte és abból ébredt, de nem, hiszen láthatóan nincs is magánál.

Az éjszakai felriadás vagy éjszakai rémület - latinul pavor nocturnus - igen gyakori jelenség a kisgyermekek körében.

Formái változatosak: lehet, hogy csak felsír a gyermek, vagy felül és beszél kicsit, de jelentkezhet éjszakai hisztiroham formájában is, amikor az érintett kiabál, sikoltozik, hadonászik.
Rémálomból riadva is történhet hasonló, a pavor nocturnus, azonban nem egyszerű lidércnyomás. Míg a rémálmok inkább hajnalban lepik meg az embert, addig a pavor nocturnus éjfél előtt, az alvás első szakaszában jelentkezik. Ráadásul, ha másnap megkérdezzük a gyermeket, hogy miért sírt az éjjel, nem is fog emlékezni rá, míg a rossz álmok képsorai szinte mindenkinél megmaradnak. Végül pedig a rémálomból riadásnál a gyermek megnyugtatásra vágyik, lehet vele kommunikálni, ám a pavor nocturnus esetében a legrémisztőbb, hogy a kicsi semmire nem reagál, csak sikoltozik, sír tágra nyílt szemmel.

Éjfélkor arra ébredni, hogy a gyermekünk rémülten kiabál vagy zokog, mi pedig nem tudjuk sehogyan sem megnyugtatni – mert sokszor még el is lök minket magától – borzalmas érzés. Látni, hogy nem alszik, de nincs is ébren és teljes az önkívülete – az első gondolat sokszor az, hogy fel kell ébreszteni. Ez azonban rossz ötlet, mert a keltegetés csak még inkább fokozhatja a rohamot, sőt akár a villany felkapcsolása is növelheti az intenzitását.

A felriadások általában 10-15 percig tartanak, s bár nagyon ijesztőek, a legtöbb, amit tehetünk, ha halk, nyugtató szavak kíséretében megpróbáljuk visszafektetni a gyermekünket. Ha engedi, öleljük át, simogassuk gyengéden, énekeljünk neki, míg alább nem hagy a rémület. Ha pedig nem engedi, akkor csak üljünk az ágya szélén és ügyeljünk arra, hogy amíg el nem múlik a jelenség, addig nehogy kárt tegyen magában.

A pavor nocturnus konkrét oka ismeretlen. Az orvosok szerint nagy jelentősége lehet a genetikának, ugyanis a felriadó gyerekek családjában szinte mindig akadnak alvajáró felnőttek vagy olyanok, akik gyakran megébrednek éjszaka.
Emellett azonban azt is megfigyelték, hogy

Ilyenkor sokat segíthet, ha a szülők naplót vezetnek a tevékenységekről: mikor kelt a gyermek, mit csinált, aludt-e délben, mennyire volt aktív a nap utolsó szakasza, mert ezek mind befolyásolhatják az éjszakai alvást. A szakemberek általában az érintetteknek azt javasolják, hogy a délutáni tempó legyen lassú, lefekvés előtt pedig kifejezetten ügyeljenek a szülők a békés, meghitt, nyugodt hangulatra.