Ha taxisofőr lenne, csevegne az utasokkal, mániákus jegyzetelő, és gyermekei apró kis üzeneteit is megőrzi Kovács Ákos. A zenész-író a Magyar Kultúra Podcastok-csatorna Mi lenne, ha... című műsorában rengeteg érdekességet árult el magáról.

Ismert alkotóknak, előadóművészeknek tesz fel néhol meghökkentő, furcsa, máskor abszolút kézenfekvő kérdéseket Seres Gerda. A Mi lenne, ha..., a kultúra.hu podcastje egyfajta játék a lehetőségekkel. A műsor legutóbbi vendége Kovács Ákos volt, aki elmondta, alkotás közben mindig megtartja a személyességet.

"Valahogy azt érzem, hogy ha nem személyes a dolog, akkor hamis. Úgy érzem, hogy kötelező megtartanom a személyességet, és valamit adni, elégtételt azoknak, akik már nem élnek, Engesztelésül őket felemelni, beemelni, megemlékezni róluk. Nem kell, hogy ez direkt dolog legyen. Mondjuk édesanyámról készült fotó van a filmemben, amit nem kell senkinek se tudni, számomra fontos elsősorban... Sok-sok más egyebet mondhatnék. A Magunk maradtunk című filmnek a címadó novellájában benne vannak édesanyám levelei, amit hozzánk, a gyerekeihez írt a halálos ágyán. Nyilván nem idézetek a maguk teljességében, hanem feldolgozott formában" – magyarázta Ákos, aki egyik mániájáról is mesélt.

Ákos könnyes szemmel vallott a gyermekeiről: "Kb. 3 éves korában rajzolt egy templomot, hogy megyünk a templomba, ez ott van a tárcámban"Forrás: Videa

"A lélek úgy működik, úgy vettem észre, hogy amit gondolok, az nem az enyém, mert ha az enyém volna, fel tudnám idézni. Van olyan, hogy gondolok valami rettenetes jó, zseniálisnak tűnő dolgot félálomban, elalvás előtt, vagy hajnalban, féléber állapotban, vagy a mezőn rohangálás közben, de ha nem tudom leírni, elszelel. Nem tudom jól felidézni, csak a körvonala van meg, vagy a veleje nincs meg. Mániákus jegyzetelő vagyok, a telefonba is szoktam hangjegyzetet készíteni" – mondta a zenész. Ákos arról is mesélt, hogy milyen apróságnak tűnő dolgok fontosak számára az életben.

"Rengeteg fényképünk van, rengeteg írásos dolgot őrzünk. Azt is le szoktam fényképezni, ha a gyerekek írnak valami üzenetet, egy fecnit.Amikor a 12 éves Júlia lányom azt írja, hogy »anya, pihend ki magad, és ne izgasd magad miattam«, az halál cuki dolog, én ettől elolvadok. Elteszem a fecnit, és könyvjelzőnek használom. Minden könyvemben van egy ilyen noteszlap, és le is fényképezem, arra az esetre, ha elkallódna. Nem tudom, ez mire lesz jó, valószínűleg semmire. Anna lányom már külföldön tanul Erasmussal, de kb. 3 éves korában rajzolt egy templomot, hogy megyünk a templomba, ez ott van a tárcámban, és könnyes a szemem most is, hogy róla beszélek" – mesélte az édesapa, aki azt is elárulta, hogy mit szeretne mindenképpen átadni a gyermekeinek.

"Mindenhez becsületesen kell hozzáállni, lelkiismeretesen, akkor is, ha nem díjazza senki. Az e-mailt is helyesen kell megírni" – jelentette ki Kovács Ákos.

A teljes beszélgetés meghallgatásához kattints ide.