Így nevelj olimpikont!

Mit vizsgál a sportantropometria?

A gyermekek alkatával, csontozatával és izmaival általában az élsportolónak nevelt csemetéknél foglalkoznak. A csupán hobbi szinten űzött - és rosszul választott - sporttól viszont nemhogy egészségesebb lenne a gyerek, de a mozgás örömét is elveszíti. Ahhoz, hogy elkerüljük a téves döntéseket, egy érdekes vizsgálat segít: a sportantropometriai mérések során a szülők, az edzők és maga a gyermek is képet kap arról, hogy milyen sportág felel meg az alkatának, és abban milyen eredményeket érhet el. Hiába szánunk ugyanis egy alapvetően vékony csontozatú fiút súlyemelőnek, sem testileg, sem lelkileg nem lesz tőle erősebb, hiszen alapvetően nem alkalmas a súlyemelés megterheléseinek elviseléséhez. Ha erőltetjük, nemcsak a kudarcok rombolják a lelkét, de izmaiban is kárt tehetünk. A sportantropometriai vizsgálat során viszont az alsóneműre vetkőztetett iskoláskorú gyerek testén szakemberek huszonnégy testparamétert mérnek meg speciális eszközökkel. Kiderül, gyermekünknek milyen testösszetétele van - azaz mennyi benne a csont, az izom, a zsír -, milyen magas lesz felnőttkorára, milyen a testalkata, az optimális terhelhetősége, milyen vastagok a csontjai, hajlamos-e a hízásra, és arra nézve is tanácsot kapunk, hogy a mért eredmények alapján milyen sportág javasolható. Az alapvizsgálat során nem mérik viszont a pszichikai alkalmasságot, a gyorsaságot, a robbanékonyságot vagy a labdaérzéket, így ha tovább kutakodnánk, akkor egy kiterjesztett analízis során erre is lehetőség van - sőt, három sportágban próbaedzésre is elmehetünk.

Miért fontos a megfelelő sportág kiválasztása?

A megfelelő választás létfontosságú: a mozgás egészségvédő, feszültséglevezető szerepe ugyanis csak akkor érvényesül, ha gyermekünk olyan sportot űz, mely számára alkalmas, s olyan intenzitással, amit a szervezete elbír. A sikerélmények legalább ilyen fontosak, mivel nemcsak jó érzéssel töltik el a csemetét, de segítenek megszeretni a testedzést is, s így a gyerek nagyobb eséllyel sportol örömmel majd felnőttként is. A találomra választott sportág és edző általában egyféle edzéstervvel dolgozik, ami nem felel meg minden csontozatnak és izomzatnak, így hiába próbálják a maximumot kifacsarni a gyerekekből. Az élsportolónak készülő gyerekek egy részének ilyen kemény munkából állnak a napjai, mely előzetes felmérés nélkül nem biztos, hogy a legmegfelelőbb. Egy személyre szabott edzéstervvel viszont ki lehet hozni véres veríték és sérülések nélkül is a gyerekből azt, ami benne rejlik.

Tehetséges ez a gyerek?

Ha csemeténk valamelyik sportágban kiemelkedőnek tűnik, akkor először is érdemes a sportantropometriai vizsgálaton meggyőződni arról, hogy valóban neki való mozgásformáról van szó. Ha igen, akkor anélkül kell megtudnunk, lenne-e kedve az edzésekhez, hogy nyomást helyeznénk rá: egy gyermek sem arra született, hogy szülei derékba tört pályafutását befejezze, vagy azok álmait megvalósítsa. Tudjuk meg, mi gyermekünk saját álma, mennyi terhelést bír elviselni a hétköznapokban, s csak akkor kezdjünk intenzív edzésekbe, ha azt a gyerek is valóban akarja. Enélkül ugyanis a napi fárasztó edzéseket, a szabadidő hiányát és a megerőltető edzéseket sem testileg, sem lelkileg nem tudja majd elfogadni. Sokan csupán azért viszik sportolni a gyermeket, hogy önbizalma legyen, de ez is a visszájára fordulhat egy testidegen mozgásforma esetén - ráadásul a kemény edzések és a sokszor kíméletlen edzők, csapattársak még inkább alááshatják egy félénk fiú vagy lány önértékelését. Válasszuk inkább a sportot a gyerekhez, mint fordítva, és ne akarjunk belőle terminátort faragni - nem érdemes. Emellett számításba kell vennünk, hogy a családnak milyen megterhelést jelent majd a heti két-háromszori edzés, el tudjuk-e vinni a helyszínekre, a versenyekre, képesek leszünk-e hajnalban kelni vele együtt, és elfogadni azt a rengeteg lemondást, mely a csillogó érmek mögött van.