Prodidzsáj és gumibot - Még mindig menő a nyelvnyújtogatás

A varázslónő és a szerény rapper

Skinnek, a Skunk Anansie énekesnőjének színpadi jelenléte elképesztő. Uralja a teret, kommunikál, egyszerűen elvarázsol ez a nő. Rockzenét kaptunk, az igényes fajtából, és jó volt a sok indie és britpop nyalánkság után kicsit más műfajjal is találkozni a Nagyszínpadon. Tehát nem csalódtunk, sőt. Úgy, hogy körülbelül öt számukat ismerem (persze ez az én hibám) is élvezhető és maradandó koncert volt.

Dizzee - nos, egy rosszkisfiú, aki nagyon ért ahhoz, amit csinál: nincs meg benne az a brutális rapperes nagyképűség, inkább alázattal a nagyérdeműnek zenél, nem csak bele a nagyvilágba. Partizenéket, miközben hihetetlenül pörög a nyelve: szuper mixtúra! Volt Holiday, Dance viw me, Dirtee Disco is - ezt hívhatják manapság r'n'tech-nek?

The Prodigy, a nyelvnyújtogató zsákos kobold

Keith Flint és a The Prodigy, kemény dió, a 2009-es Szigeten majdnem ott hagytuk a fogunkat a küzdőtéren. Naívan úgy gondoltuk, menjünk jó előre, pogózni, miegymás. The Prodigy technója eszméletlenül agresszívvá teszi az arra hajlamos embereket, és három szám után fejvesztve menekültünk a tömegből, mert féltünk, hogy kapunk pár jól irányzott fülest. Ezért egy langallósnál húztuk meg magunkat, és onnan "tomboltunk" a No Goodra.

Idén elővigyázatosságból a hátsó keverőhöz táboroztunk le, biztos, ami biztos. Persze láttuk néha a kivetítőn, hogy elől megy a haddelhadd, a biztonsági emberek percenként szedik ki a duhajkodókat, de mi jó helyen voltunk, nem kellett a tavalyelőtti kálváriát végigcsinálnunk. Flint még mindig olyan rémisztő alak, hogy a gyerekeimnek őt mutogatnám a zsákos kobold helyett, és még mindig nonstop öltögeti a nyelvét: csoda, hogy még nem harapta le a nagy futkározás közben. Jöttek a slágerek, a tömeg csápolt, a mély hihetetlenül jól szólt és el is csodálkoztunk: ütős volt. Pedig arra számítottunk, hogy majd kicsit öregemberesebben hozzák a kötelező csapatást, a közönség meg majd unja, hiszen minden évben jön a The Prodigy. Magyarok alig voltak a koncerten: ők lehet, tényleg unják. A Nagyszínpad előtti tér teljesen tele lett (nem úgy, mint a Gesztiválon) és jól éreztük magunkat. Nosza, térképezzünk fel mást is.

Harcsa Veronika istennő

Bin-Jip: éles váltások az esti programunkhoz képest, de imádtuk. Harcsa Veronika továbbra is istennő, nem győzöm csodálni a munkásságát. Aztán VOLT Terasz, a szokásos évi Korda-Balázs adag. Őrjöngés, ováció, Korda műfogsora még jobban csillogott, mint tavaly, amikor könnyekkel küszködött a backsctage-ben. Klárika pedig: ma-ma-ma-ma magasan kenterbe veri a huszonéves csajokat: minden mókát félretéve, bomba formában van Miss Korda.

A koncertek után szokásos körút, buliról, bulira, és szomorúan nyugtáztam, hogy nem pénteken, hanem csütörtökön lépett fel az Appril Project tánccsoport a MagicMirror sátorban.

Norvég fiú love Hungary

Találkoztunk egy norvég arccal, akinek ez a tizenkettedik Szigete, és idén volt az ötödik VOLT Fesztiválja, mert megőrül az országért, az emberekért, a vendégszeretetért. Jó volt ilyet hallani, pláne, hogy pénteken jól lejáratták az országot a tüntetők. Szerencsére mi már bent voltunk, mikor hallottuk, hogy a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom aktivistái ellepték a K-hidat és megbénították a főbejárat forgalmát. Verőlegények és rohamrendőrök állták el a közel száz blokádot okozó ember útját, akik be akartak hatolni a fesztiválra. A külföldiek nem értették az egészet, csak hüledeztek, hogy nem ezt szokták meg a magyaroktól. Ezek szerint inkább a fesztiválokra fókuszálnak, nem a külpolitikai sajtóvisszhangra.

Várjuk a szombatot, kicsit már kimerülve... kéne egy kis kraft, mert hétfő óta megy a dajdaj.