Hatvanhárom év után bezár a belvárosi Jégbüfé. A legendás cukrászda klasszikus süteményekkel búcsúzik, amikért hosszú sorok kígyóznak. 

A málnahabos krémesFotó: Margitay Klára/Life.hu

Nosztalgiáznak a fővárosiak, képesek hosszan sorban állni, hogy újból megízlelhessék a régi, esetleg már elfeledett ízeket. Olyan klasszikus és retró süteményekkel kedveskednek a vendégeknek, amik közül több már kihalófélben van a trendibbnek számító, kevesebb cukrot tartalmazó nyalánkságok, mint például a makaron mellett. Emlékeznek még a málnahabosra? A héten, a zárás előtt újból megízlelhetik a 80-es évek süteménysztárját. Az üzlet vezetőjével, Papp Antalné Zsuzsával beszélgettünk arról, hogy miért nem változott meg soha a Ferenciek terén – egykor Felszabadulás téren – álló szocreál cukrászda arculata. Majdnem végig maradt a kétkasszás rendszer és az állva fogyasztás. 

Fotó: Margitay Klára/Life.hu
Blokk a kasszánál, kiszolgálás a pultnál
A Jégbüfé 1952-ben nyílt, sokan éppen azért szerették, mert az üzletben szinte megállt az idő. A berendezése hasonló maradt, mint a szocializmus évtizedeiben, leülni nem lehetett, a süteményeket az ablakban, a buszmegállóra nézve lehetett elfogyasztani. Sőt a kis ablakban gofrit is sütöttek. Néhány hónapja már az is hatalmas változás volt, hogy többé nem a kasszánál kellett kifizetni a termékeket, majd blokkal odamenni a süteményes pulthoz, hanem egy helyre került a fizetés és a kiszolgálás. Forrás:Origo
Az üzletvezető, Papp Antalné Zsuzsa a híres málnás krémesselFotó: Margitay Klára/Life.hu

 „Velem együtt három olyan kolléga dolgozik ma itt, akik szinte egyidősek a Jégbüfével, mi együtt kezdtünk el dolgozni, úgy jó 25 éve. A pénztáros Marika, aki nyugdíj mellett folytatta a munkát, és a gofris Dér István, aki a Ferencziek tere színfoltja. Az ő saját recept alapján készülő gofrija a japán útikönyvekbe is bekerült, mint a főváros kihagyhatatlan látványossága és csemegéje. De Új-Zélandról és New Yorkból is vannak visszatérő vendégei, ahogy az eladólányoknak is, akiknek a héten rózsacsokorral kedveskedtek amerikai vendégek. Én 1986-ban kerültem a Jégbüfébe, mint eladó. Pultosként kezdtem, majd a Jégbüféhez tartozó másik üzletben dolgoztam 13 évig. 1998-ban visszakerültem mint helyettes vezető az akkori üzletvezető keze alá, és amikor ő elment nyugdíjba átvettem az üzlet vezetését, a termelésirányítást vezetem” – mesélte Zsuzsa, aki bevallotta, hogy egyik szeme sír a másik pedig nevet, amióta kiderült, hogy költözniük kell. 

A nemzetközi hírű gofris, Dér IstvánFotó: Margitay Klára/Life.hu
A pénztáros MarikaFotó: Margitay Klára/Life.hu

„Be kell vallani, hogy megérett az üzlet egy felújításra, 1984-ben lett utoljára felújítva. A pultok később lettek cserélve, de az üzlet jellege, a márványok, a burkolat  változatlan maradt.  Azért nem fejlesztettünk, mert 10 éve köztudott volt, hogy el fogják adni a műemlék épületet. Pár éve volt már egy vevő, ők visszaléptek, majd megvette a jelenlegi tulajdonos. Azt is tudtuk, hogy felújítják, de hogy mikor jön el az időpont, az csak három hete derült ki. Úgy nem lehetett új üzletet keresni és bérelni, hogy majd valamikor ide fogunk költözni, és amíg az ember itt maradhatott a belváros szívében, addig maradt. Az eladók és a cukrászok egy részét megpróbáljuk a cégcsoporthoz tartozó üzletekben elhelyezni, de van, akit sajnos el kellett bocsátanunk. A tulajdonos még keresi a helyet. Mindent megpróbáltunk, felkerestük az önkormányzatot is, hiába. A Jégbüfé bárhol kinyithat” – magyarázta az üzletvezető asszony, aki elárulta, hogy egyszer gondolkoztak azon, hogy asztalos, leülős cukrászdának alakítják át a helyiséget, de lemondtak róla. 

Elveszve a fagyi választékbanFotó: Margitay Klára/Life.hu

„A beülős cukrászdának más jellege van. Ide akkora tömeg járt, hogy nem érezte volna magát kellemesen, aki egy tea és két sütemény mellett leült volna nyugodtan sütizni vagy kávézni. Ha bekerült volna asztal, akkor nem tudtak volna sorban állni, vagy nem tudtak volna úgy nyugodtan fogyasztani az ablakban, hogy ne ötvenen álljanak körülöttük sorban, szinte a nyakukban. Próbáltunk állószékeket betenni, de nem működött, egy hét alatt szanaszét törték. Végül itt, a hátsó részben alakítottunk ki egy nagyobb részt. A koncepció végül megmaradt, minél több embert szolgáljunk ki” – tette hozzá. Elégedetlenkedők pedig mindig akadtak. Amikor külön kasszás rendszer volt, akkor a kényelmetlen, elavult rendszert kritizálták, majd amikor megszüntették, akkor az volt a baj, hogy a korábbi jól bevált módszert miért változtatták meg. De akkor is panaszkönyv után kiáltottak, amikor eltűntek a megszokott  édességek, hogy újaknak adják át a helyüket. De fátylat a múltra, éljenek a megszokott ízek, amikből az elmúlt héten ismét csemegézhettünk. 

Az állva evés és az ablakon kikandikálás is hozzátartozik a Jégbüfé életérzéshezFotó: Margitay Klára/Life.hu

Kimondottan arra mentünk rá, hogy a vendégeknek azokat a süteményeket készítsük, amik a Jégbüfé múltjáról szólnak. Már a 86-os években a női szeszély, Rákóczi-túrós, Rákóczi-habos, Budapest-torta, Rotschild-piskóta, krémes volt a sláger, ezeket a mai napig készítjük. Sok helyen már nincs lúdláb, piramis, puncstorta, nálunk még ezek is fellelhetők. Volt időszak, amikor a »málnahabost« megszüntettük, és olyan is, amikor a vendég este 8-kor panaszkodott, hogy hol a kedvenc sütije. Az utolsó héten mindennap készítünk ilyet, és ma már keresték telefonon is. A retró jegyében búcsúzunk a vendégeinktől, akik képesek hosszasan sorba állni, hogy utoljára sütizhessenek az ablakban a tér forgalmát figyelve. Nosztalgiáznak!”

Nézd meg galériánkat a legendás finomságokról!

/1508/A_J_g201583022314