Pécsi Ildikó terápiaként ír könyvet: így menekül el a mindennapok harcai elől. Életét, történeteit kívánja megosztani a készülő műben, az egyik legmeghatóbb fejezetet közzé is tette a színésznő. Ez a történet arról szól, hogyan mentett életeket: szó szerint egy öleléssel.

Pécsi Ildikó és menye között évek óta folyik a harc, a színésznő ez elől menekül az írásba. Meg kívánja osztani a rajongókkal életének eddig el nem beszélt történetét. Nem ez lesz az első könyv, melyet Pécsi Ildikó írt, de kétségkívül ez lesz a legmeghatóbb. A színésznő meg is osztott egy fejezetet a Borsban a műből, melyben arról mesél, hogyan mentett meg 3 évesen több életet is.

Pécsi Ildikó könyvet írFotó: Hámori Zsófia/Life.hu

"Valamelyik nagyvárosba gyalogoltunk. Nem nevezték meg elégszer, úgyhogy nem emlékszem, de nem is ez a fontos, bárhol megtörténhetett. A város főterén egy hatalmas gimnázium állt, a téglafalú udvarra terelték be a nőket, a férfiakat, a gyerekeket a felfegyverzett katonák (...) édesanyám, édesapám fogta a kezemet (...) Jobb és bal oldalt már nem volt szabad hely, rendezőileg a főszereplő helye volt csak üresen, a katonák oda állítottak bennünket. A mese szerint bejött a parancsnok, a katonák pedig felemelték a fegyverüket. Édesanyámnak eszébe jutott, hogy a lövések szívmagasságban szoktak jönni, én, aki térdig érek, életben maradhatok. – Halljunk meg együtt! – mondta édesapám, és megölelte anyámat. A parancsnok felemelte a kezét, én kitéptem magam az ölelő karokból, odarohantam a parancsnokhoz, átöleltem a csizmáját, mert épp olyan magasan voltam, mint a csizma. Lehajolt, magához emelt, hosszan nézett, mosolyogtam. Aztán visszavitt az édesanyámnak, visszafordult, a katonák pedig leengedték a fegyvereiket. Az embereket elengedték. Édesanyám szerint az első nagy alakításom ez volt" - idézett a Bors a műből.