Tóth Vera: "Zente egy hírvívő, egy igazán különleges gyermek"

"Zente - Megint hajnalban keltem. Minden áldott nap így van, bármi is legyen, de valahogy úgy érzem, azért teszik ezt velem odafent, mert fontos információkat kell átjuttatni a gondolataimon keresztül. Mintha ilyenkor kapcsolódnék a fenti világhoz és csak dől be az infó, ha kell, ha nem.

Ma arra ébredtem, hogy milyen hálás vagyok, hogy Isten tevékenykedik. Mert néha olyan, mintha távol lennénk egymástól, aztán mikor már teljesen úgy érzem, hogy elengedett, akkor hoz valami új csodát.

Az EMBER az elmúlt két hétben megmutatta azt az oldalát is, amit valamiért elhallgat, nem törődik vele, hisz azt tapasztalom, hogy nem a segítségnyújtás gondolata az első, ami megfordul bennünk, mikor reggel iskolába indítjuk a gyereket, vagy amikor este, hulla fáradtan érünk haza és már semmire nincs energiánk.

Vannak mások is, akik betegek, tudom, de Ő most a főangyal, ő kapta azt a feladatot, hogy csodálatosan erős lelkén, auráján, huncut mosolyán, zsivány tekintetén, karakterességén keresztül felhívja a figyelmet egy nemes cselekedetre a többi, szintén beteg gyermekért.

Elgondolkodtató az, hogy miért kell egy gyermeknek súlyos betegségekben szenvednie, hisz nem érdemli senki, se anya, se apa, de ha már ezt adta a sors, a szülő egy idő után elfogadja, hogy küzdeni kell és ilyenkor egy olyan hírvívő angyal, mint Zente, rávilágít ezekre a történetekre és ezeknek a családoknak a kezét meg kell fogni, éreztetni kell velük, hogy nincsenek egyedül ebben a rideg, hideg világban, ami néha tud ám szép is lenni, csak mi azt várjuk, hogy csak úgy, magától legyen szép.

Nem tőle kell sajnálni és irigynek lenni, hogy neki miért sikerült, a másiknak meg miért nem, hanem most kell igazán örülni, mert jelen pillanatban a legtöbbet köszönhetjük neki.

Zente baba! Gyógyulj meg és gyógyuljatok meg mind, akiknek most az lenne a dolga, hogy erővel tele játszhassatok a többi, egészséges huncuttal és menjetek anyátok idegeire, legyetek a minden a semmiben, a fény a sötétben, értelem az értelmetlenségben, remény a többi szenvedőnek.

Köszönöm nektek, hogy vagytok. Tanítsátok meg szeretni a világot...