Ambrus Attila hányattatott gyermekkoráról vallott

Ambrus Attila őszintén vallott nehéz gyermekkoráról. Úgy véli, a családi háttér hozzájárult ahhoz, hogy bankrabló lett belőle és börtönbe került. Elárulta, szinte még csecsemő volt, amikor édesanyja elhagyta, édesapja pedig ivott.

„Az egész életem kiindulópontja a szülői minta hiányának köszönhető. Mert, ha történetesen egy olyan családi háttérrel rendelkeztem volna, amilyen sajnos nem volt, akkor valószínűleg nem történt volna meg velem ez az eseménysorozat. Persze ezzel nem a szüleimet szeretném pellengérre állítani, de édesanyám nagyon fiatalon lelépett, másfél éves voltam, amikor ott hagyott engem. Apám sokkal idősebb volt, ivott is, konkrétan le voltunk tojva családilag, anyám meg besokallt, és ennyi volt. És ami a legnagyobb baj, hogy édesanyám egy szektának lett a tagja, és tulajdonképpen a vallás elvitte egy teljesen más irányba. Ez sajnos a mai napig nyomon követi az életemet, mert az esküvőmre sem volt hajlandó eljönni. Kértem tőle, hogy kísérjen az oltárhoz. Tíz méterről volt szó, és ő azt mondta, hogy vallásilag ezt nem tudja hova tenni, úgyhogy csak a vacsorára jönne. Erre azt mondtam, hogy akkor soha többet nem akarom látni, mert most is – ahogyan korábban is – kihátrált mögülem, pedig egy szülőnek legalább ennyiben illene felvállalnia a gyerekét. Ezek után lehúztam a térképről. (...) Ha van túlvilág, akkor én a pokolra kerülök. És valószínűleg az anyám is, mert olyan élete volt. Tíz férje volt, és ezzel szerintem elmondtam mindent" – idézi a Bors Ambrus Attila szavait Kadarkai Endre műsorából.