A járvány-helyzet miatt a hozzátartozók nem látogathatták a beteg rokonaikat a kórházban. Sajnos ennek következtében sok esetben végső búcsút sem tudtak venni tőlük. Egy budapesti nő mesélt arról, milyen borzalmas volt így megélnie, édesanyja elvesztését.

Sárvári Erika már sok mindent átélt édesanyjával, a nő sokat ápolta az idős asszonyt csonttörés, stroke, szívproblémák után is. Hetvenkét éves anyukája már egy ideje kórházban volt, amikor még március elején hívták, hogy vissza kellene vinnie egy vizsgálat után.
Erika nem sejtette, hogy ekkor látja utoljára őt, ugyanis másnap jelentették be a látogatási tilalmat. Ezt elfogadta, és azzal nyugtatta magát, hogy így biztonságban lesz. Ám a koronavírus mégis bejutott, és édesanyját is megfertőzte. Erika hamarosan szörnyű hírt kapott.
„Maszkban telefonált a rezidens, alig tudtam kivenni a szavait. Hogy az én anyukám meghalt? Az lehetetlen! Hiszen olyan erős a szíve és az élni akarása! Azonnal látni akartam. Ha már az utolsó perceiben nem lehettem mellette, nem foghattam a kezét a végső küzdelemnél, legalább holtában szerettem volna elköszönni tőle. De nem lehetett, a fertőzésveszély miatt. Az nyújt némi vigaszt, hogy, mint megtudtam, álmában érte a halál, nem szenvedett. Mégis úgy érzem, sosem heverem ki, hogy nem lehettem ott vele..." – mesélte a Ripostnak.
Erika tudta, hogy a koronavírusban elhunytakat hamvasztják, szerette volna még utoljára látni az édesanyját, ám erre sem kerülhetett sor. 

A fotó illusztrációForrás: Shutterstock

„Szerettem volna még egyszer, utoljára látni őt, szerettem volna a magam módján, személyesen búcsút venni tőle, mielőtt a krematóriumba szállítják, de a halála után sem láthattam már az anyukámat a koronavírus miatt. Az előírásoknak megfelelően ugyanis azonnal dupla hullazsákba került az élettelen teste, és április 29-én elhamvasztották. Május 8-án temettük, szinte napra pontosan két hónappal azután, hogy utoljára láthattuk egymást."

Sajnos a temetés sem tudott úgy zajlani, ahogy azt Erika szerette volna, csupán öten vehettek részt rajta, és alig félórás volt. Viszont az vigasztalta, hogy mikor néhány nappal később visszament a temetőbe, a síron koszorúk tucatja hevert, a hozzátartozók ugyanis még így is eljöttek és lerótták kegyeletüket.