Az önfeláldozó szerető és a mártír

Az egyik legérdekesebb típust Lee a görögből kölcsönzött agape kifejezéssel nevezte el. Ez a szerelmi típus legjobban az odaadó és önfeláldozó jelzőkkel írható le. A személy önzetlen és másokat segítő életmódot folytat akár foglalkozásszerűen is. Akkor elégedett, ha mindent odaadhat a másikért, hiszen számára a szeretet leginkább a szolgálattal azonos fogalom. Ehhez sokszor társulnak vallásos értékek is, de természetesen a két fogalom nem azonos.

Az agape típusú szerelmes áldásnak tekinti párját és akkor érzi a legjobban magát, ha gondoskodhat róla. Mindig hűséges marad, mert nem akar neki fájdalmat okozni. Ha mégis szakítanak, azt többnyire a partner kezdeményezi - de ő mégis tovább vár rá türelmesen.
A gyermek számára a legnagyobb áldás, a szexualitást ajándéknak fogja fel. A szeretetet és a szerelmet feltétel nélküli odaadásnak és szolgálatnak tekinti. A legfontosabb erények számára az odaadáson kívül az önfeláldozás, az önzetlenség, a türelem, a lemondás mások javára. Nem tudja elfogadni önmagában az irigységet és az elégedetlenséget (bár nem tudatos módon mégis kifejlődhet ez az érzelem).

Mindezek általában nagyon kellemes partnerré teszik őt. A pszichológiai probléma azonban ott rejlik, hogy az agape típusú szerelmes nem törődik saját igényeivel és nem veszi észre őket. A személyiségfejlődés azonban megállíthatatlanul halad előre, még ha kis léptekben és korlátozottan is. Egy idő után maga sem fogja érteni, miért fejlődik ki benne az elégedetlenség, amit ráadásul össze sem tud egyeztetni tudatos nézeteivel. Így válik fokozatosan önkéntes mártírrá, aki lelkiismeret-furdalást és bűntudatot kelt a körülötte élőkben - bár ezt természetesen tagadja, hiszen ő csak jót akar mindekinek. Mártírkomplexus nem csak az agape típusú szerelemből bontakozhat ki.

Mártírkomplexus a legtöbb esetben a társfüggőség, a túlalkalmazkodás és önfeladás, az állandósult megfelelési igény vagy a pszichológiai értelemben vett mazochizmus talaján fejlődik ki. A pszichológia azokat nevezi mártírnak, akik tudatosan vagy nem tudatosan áldozattá teszik önmagukat és feláldozzák saját igényeiket mások kedvéért. A jelenség nem tudatos összetevője gyakran a saját életvezetés feletti felelősség kerülése. A személy alapvetően boldogtalan és elégedetlen, mert nem tud nemet mondani másoknak, akik végül is szintén olyan helyzetbe sodródnak, amelyben akaratuk ellenére is kihasználják a "mártírt".