"Nem vagyok nyuszipók!" - Vigyázz, hogy becézed!

Intim tér

"Nyuszi", "maci", "bogár", "cica", "kedvesem", "kicsim", "drágám", "szívem": hosszan lehetne még sorolni azokat a szavakat, amiket kifejezetten arra találtak ki, hogy becézhessük a számunkra kedves személyt. Ebben a műfajban egyértelműen az állatnevek vezetnek, de válogathatunk a pozitív jelentésű melléknevekből, virágokból és ételekből is, amikhez kicsinyítő képzőt vagy birtokos személyragot biggyesztünk, az elszántabbak pedig mindkettőt. Bőven meríthetünk az anyanyelvünk által biztosított 'alapcsomagból' is, de a kreatívabbak maguk alkotják meg a becéző szavaikat, és ha a túlfűtött érzelmek hatására elszabadul a kreativitás, könnyen születhetnek olyan mitológiai lények, mint a nyuszipók vagy a mókusbéka. De vajon miért van ilyen elemi késztetésünk a becézésre? Alapvetően arra szolgálnak ezek a becézések, hogy megteremtsünk egy intim teret, ami csak a miénk, és a gyengédség, összetartozás és kizárólagosság szervezi. A név nagyon fontos összetevője ennek, hiszen úgy szólítjuk egymást, ahogy senki más. Persze, az is nagyon lényeges, hogy ezek a nevek rendszerint pozitív jelentéstartalmúak, amivel plusz érzelmi töltetet vihetünk a kommunikációba.

Alapszabály: társaságban soha!

Mivel a becézés az intim térhez tartozik, társaságban kifejezetten kínos így szólítani egymást. Szinte mindenki ismer olyan párokat, akik mások előtt is úgy kommunikálnak, mintha egyáltalán nem tudnák egymás keresztnevét. Ez azért kényelmetlen és zavarba ejtő a hallgatóság számára, mert összemosódik az intim tér és a szociális tér, amit lehetetlen jól kezelni. Friss kapcsolat esetén még a lila köd számlájára írható és elnézően mosolygunk rajta, ám ha hosszabb távú kapcsolatról van szó, óhatatlanul is felmerül a kérdés, hogy vajon miért akarják ezzel az eszközzel is demonstrálni az összetartozásukat. Egészen mást üzen, ha csak az egyik fél becézi a párját társaságban. Ez a helyzet több okból is feszültséget teremt: egyrészt degradáló arra nézve, akit nyuszinak, macinak vagy épp kicsimnek titulál a párja, másrészt ebben az esetben is felmerül a kérdés, hogy miért viselkedik így. A leggyakoribb ok, hogy feltűnik a színen egy vetélytárs, és a pozícióját védő fél ezzel nyomatékosítja az összetartozást. Nem ritka az sem, hogy szándékos degradálásról van szó, ilyenkor a dominancia kifejezését szolgálhatja a becézés. Gyakori alacsony önértékelés esetén is, amikor egyfajta megerősítésként szolgál a becézés. Azt is kifejezheti ez a fajta kommunikáció, hogy az illető trófeaként tekint a párjára, és a nyilvános becézés egyfajta dicsekvésként értelmezhető.

Nomen est omen?

Hiába elemi igény a becézés, rengeteg konfliktus forrása lehet, hiszen egyáltalán nem mindegy, hogy mivel azonosít a párunk. Mivel az intim tér az összetartozásról és a kizárólagosságról szól, végzetes hiba univerzális becézést használni, hiszen ha kiderül, hogy az ex szintén nyuszimókus, macika vagy szívecske volt, az felér egy megcsalással, mert az intim térben alapszabály, hogy úgy szólítjuk egymást, ahogy senki mást. Ha minden partner ugyanazt a becenevet kapja, az azt üzeni, hogy felcserélhetők egymással. Sokan kifogásolják a közszájon forgó becézéseket, mert hiányolják belőlük az egyediséget, ami kifejezné, hogy kivételes és különleges a másik. Fantáziátlanságot és érdektelenséget látnak mögötte. Az olyan birtokos személyjeles formák, mint a "kedvesem", "kicsim", "cicám" szintén megosztják a szerelmeseket, hiszen egyértelmű birtokviszonyt fejeznek ki. Vannak, akik ezt kisajátításként, birtoklásként értelmezik, másoknak viszont kifejezetten biztonságot nyújt, mert az összetartozás, a kizárólagosság kifejezését látják benne. A "kicsim", a "baby" és egyéb, a gyerekléthez kapcsolódó becézés is sokaknál kiveri a biztosítékot, hiszen a becéző dominanciáját fejezi ki és az egyenrangú kapcsolatot kérdőjelezi meg. Szintén nem szerencsés a testi adottságokra utaló becenév. Sokan azt szeretnék ezzel kifejezni, hogy elfogadják párjuk tökéletlenségeit, sőt még vonzónak is találják, ám ha a másik problémaként éli meg egy-egy testi adottságát és nem fogadja el azt, könnyen gúnyolódásként élheti meg a becézést. Sokszor rejtett konfliktusok fejeződnek ki a becézésekben, olyan problémák húzódnak meg egy-egy névválasztás mögött, amik más formában nem tudnak megnyilvánulni, ezért érdemes végiggondolni egy-egy név szimbolikáját, és ha kérdéseket vet fel, problémát okoz, érdemes rákérdezni a mögöttes tartalmakra, vagy legalábbis jelezni, ha zavaró egy név.