Ne a partneredet cseréld le, hanem a nézőpontodat!

Nekem sikerült is egy darabig. Egy jó darabig. Sőt, azon a gyerekes szinten egészen jó voltam a szakkörben. Csak azt nem mondták, hogy a kitűnő minősítés mellé jár egy vonatjegy is, és a következő állomás a kiégés.

15 000 embert kérdeztek meg 48 országból, hogy milyen gyakran váltogatják a partnereiket. A felmérés szerint az ázsiai országokban fordul elő legkevésbé a gyakori párcsere, és az élen messze Európa legvallásosabb országai állnak. A "lennék én hűséges, csak nincs kihez" állításnak, ha közelről nézem, még igazságtartalma is van, viszont egy pici gond is akad vele. Amíg benned nem érik meg az igény a hűségre, addig számodra nincs olyan személy az egész bolygón, akihez egy rövid időn túl hűséges lennél.

Ez nemcsak egy személyre, hanem bármilyen élethelyzetre és még egy működési alapra is igaz. A működési alap az, ahogyan a dolgok szokás szerint mennek. Szükség szerint ezeken is lehet változtatni, és ha kell, ezektől is meg lehet szabadulni.

Persze joggal merül fel a kérdés a döntésnél, hogy a szívemre vagy az eszemre hallgassak? Nos, ez nem egy vagylagosan eldöntendő kérdés. Hallgass a szívedre, de ne dönts az eszed nélkül. Mindig jogodban áll épeszűnek maradni, dönteni és cselekedni. Kortól, nemtől és vallási hovatartozástól teljesen függetlenül.

Egy bölcs filozófus ezt mondta egyszer:

Ha elbizonytalanodsz magadban, és megkérdőjelezed azt, hogy képes vagy rá, akkor csak keress egy tükröt. Elég egy kis törött darab is, csak merj belenézni!