A házasság mindig is egy változó intenzitású, és sajnos leggyakrabban "átmeneti ügylet" volt, természetesen más és más gondokkal, de a látszat hasonló köntösében. A "Míg a halál el nem választ" fogadalom valamikor az észszerű lehetőségek reális felmérése volt, manapság inkább az óhajok feliratú kívánságládába dobott vágy, ami stabil alapok híján és az orvostudomány fejlődésével azt az eredményt hozta, hogy a házaspároknak egyre tovább kell elviselniük egymás változásait, és esetleges eltávolodását.

Napjainkban egy jó házasság ugyanolyan szokatlan és gyanút keltő, mint a válás volt néhány generációval ezelőtt.”

„Napjainkban egy jó házasság ugyanolyan szokatlan és gyanút keltő, mint a válás volt néhány generációval ezelőtt"Forrás: Shutterstock

A korábbi családokban nagyobb szerepet kapott a származás, a társadalmi rang és a tulajdon, mint az ifjú pár érzelmei. Ezzel szemben ma a házasságkötéseknél inkább az érzelmek dominálnak, amelyek idővel kiszámíthatatlanul változnak. Jó esetben elmélyülnek, de legtöbbször megfakulnak és elmúlásukat a megszokás sem tudja pótolni.

Ilyenkor közömbösséggel az üresedő magánélettel arányosan bővülő ismertségi körrel, szeretőkkel és végül válással mérnek megelőző csapást a végső kiábrándultságra, miközben próbálnak időt nyerni a feltartóztathatatlan öregkor előtt. 

Akármennyire jogos az igény, hogy esetlegesen egy kegyetlen válás, és az azt követő keserű kudarcok után szívesen cserélnéd az erősen kiszínezett internetes profilodat felhőtlen boldogságra. Ha nem értékeled ki az eddigi életedet végtelen őszinteséggel, akkor tárt karokkal rohansz egy következő kapcsolat felé, amelyikben szintén nem lehetsz önmagad, vagy éppen te nem hagyod a társadnak, hogy önmaga legyen.

Ami biztos, hogy mindig van választási lehetőséged, és mindig célba fogsz érni. A te döntésed abban áll, hogy szenvedéssel vagy szenvedéllyel jutsz el oda.

Tabuk nélkül a párkapcsolatrólForrás: Pilát Gábor