Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a vágyaink vezérelnek, miközben csupán áldozunk a félelem oltárán. Vágyunk egy boldog kapcsolatra, de félünk szeretni, vagy benne maradunk a boldogtalanságban, mert félünk az egyedülléttől.

A szavak nem számítanak. Azok lehetnek igazak vagy hamisak, vezérelheti őket jó és rossz szándék is. Mi több, segítő céllal is lehetnek hamisak, minthogy a pokol felé vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

Megteheted például azt is, hogy úgy gondolsz önmagadra, mint aki a nevére, a testére és az elért státuszára korlátozódik, de attól még több vagy ezeknél. Elutasíthatod a vadászok és hentesek szolgáltatásait, mert kegyetlennek tartod az ölést, de attól még valóság marad, hogy az élet élettel táplálkozik. A kegyesség és a kegyetlenség sokkal inkább a motivációban mutatkozik meg, mintsem a tényben.

Sose félj szeretni!Forrás: Shutterstock

Ami igazán számít, az a saját magaddal kapcsolatos elgondolásod, mert leginkább az korlátoz. Lehetsz a fal mindkét oldalán, de csak úgy, ha eltávolítod a falat. A fal csupán félelem. A téglái is abból vannak. Ne értékeld le a félelmet, mert az olyan lenne, mintha a háborúban azt képzelnéd, hogy az ellenség csak gyerekekből és öregekből áll. Inkább töltsd meg a félelmet szeretettel. Az rosszabb neki, mint a homokvárnak a víz.

Gyerekként megtanították nekünk, hogy mindig győzni kell, mert a győzelem a túlélés záloga, csak azt nem tették hozzá, hogy győztes ugyan lehet az, aki legyőz másokat, de nyertessé csak az válhat, aki magát győzi le. Azt pedig végképp nem tették hozzá, hogy ha mindenképp harcolni akarsz, akkor üzenj hadat a háborúnak, győzz békével, és győzz szeretettel.

Forrás: Pilát Gábor
Pilát Gábor
"Ez a világ a vágyak és félelmek lakhelye. Költözhetsz bármely részére a Földnek, ezek mint a testet az árnyék, mindig követni fognak, így a békéd is csupán töredékes lehet. Létezik azonban egy hely, pontosabban fogalmazva egy állapot, ahol nem kell könnyekkel fizetned az örömért, nem szükséges senkinek bebizonyítanod a rátermettségedet, és arról sem kell tanúbizonyságot tenned, hogy a kapuhoz érve alkalmas vagy a bebocsátásra. Az ajtó kulcsa most is a kezedben van, mint ahogy mindig is ott volt, azonban két dolgot meg kell tenned. Állandó lakhelyként be kell költöznöd a jelenbe, és fel kell ébredned abból az álomból, ahol az elme az altató."