Régi idők szexszimbólumai: az 1990-es évek és Kate Moss

Miután a cikksorozatunkban kitárgyaltuk már az őskor, az ókor, a középkor, a reneszánsz, a 18. század, a 19. század, a 20. század első évei, az 1920-as évtized, az 1930-as, az 1940-es, az 1950-es, 1960-as, az 1970-es és az 1980-as évek egy-egy szépségideálját-szexszimbólumát, most az utolsó részben következzen a már talán nem is olyan régi kilencvenes évtized és vele a szupervékony modellek korszaka.

Hatásra mindig jön az ellenhatás, és az ingaelmélet szerint nincs ez másképp a (kultúr)történelemben sem: az emberek egy idő után elvesztik az érdeklődésüket az iránt, amiért addig lelkesedtek, és az új trend vélhetően valami pont azzal ellentétes lesz. Így a nyolcvanas évek (és kilencvenes évek elejének) szépségideáljairól szóló korábbi cikkünkben tárgyalt szupermodellek kora után is jött valami teljesen más a kilencvenes évek közepén:

Ennek pedig magasan kiemelkedve az első számú arca volt Kate Moss – sőt az máig, hiszen nem volt olyan régen ez a trend, hogy bizonyos vonatkozásaiban ne élne tovább máig.

A „heroin chic” lányok a szupermodelléra kicsattanó egészségű, atletikus felépítésű szépségeihez képest úgy néztek ki a trend bírálói szerint, mint az éhező árvagyerekek. Tény, ekkor újra divatba jött az extrém vékony, androgün-kiskorú testet sugalló alkat, továbbá a kissé „betegesnek” tűnő halovány bőr, a karikásra festett szemek, a sötét rúzsok, és a korábban modelleken, divatkampányokban szinte elképzelhetetlen tetoválások vagy a kócos, „just out of bed” („mint, aki most kelt ki az ágyból”) haj. Ehhez társultak olyan arcvonások, melyeknél a különlegesség sokszor fontosabb volt, mint a szabályos szépség: modellek lehettek olyan, kimondottan szabálytalan vonású lányok-fiúk is, akiket a környezetük akár még csúnyának is tartott korábban.

És noha a divatvilág erkölcseit illetően valóban lehetnek kétségeink, de azért azt ne feledjük el, hogy például a szupersovány alkat már a hatvanas években is divat volt (lásd Twiggyt a sorozatunk vonatkozó cikkében), a halállal kacérkodó, sötétbe vonzó, beteges, egzaltált női szépség iránt pedig egykoron romantikus és szecessziós művészek, ma már nemzeti klasszikusok sora rajongott egykoron.

Kate Moss sem volt sosem jó kislány, nemcsak a címlapokon, de az életben sem. A karrierje egy pontján komoly kokainbotrányba is keveredett, ami miatt néhány cég fel is bontotta vele a szerződést, de végül sikerült átvészelnie ezt az ügyet is. A párkapcsolatai hasonlóan viharosak: volt barátnője Johnny Deppnek és a híresen önpusztító Pete Doherty rockzenésznek, gyereke született Jefferson Hack vágótól, négy évig még házasságban is élt a Kills zenakar gitárosával, legutóbb pedig Nikolai von Bismarck fotóművész-arisztokratával járt. És közben egyfolytában ő az egyik leghíresebb nő Nagy-Britanniában, egy igazi legenda, nem mellesleg pedig az ország egyik leggazdagabb nője. A karrierje immár közel 30 éve alatt a divattervezéstől a videoklipeken és filmeken át a zenélésig sokmindenbe belekóstolt, de mostanra talán azt lehet róla mondani, hogy mindenekelőtt és elsősorban: ikon. Olyan ikon, akivel kapcsolatban simán előfordulhat, hogy a British Museum egyik kiállításán egy róla készült, 18 karátos, színaranyból készült szobrot tekinthetnek meg az érdeklődők.