Haláljóslás, kotyolás és a gyerekek ijesztgetése - Így telt nagyszüleink Adventje

Ne rohanjunk azonban annyira előre, messze van még karácsony! December pedig nem csak azon a bizonyos három napon tartogat számunkra izgalmat. A népszokások tekintetében az év utolsó hónapja az egyik legsűrűbb és történetileg talán a leggazdagabb. Nem véletlenül, hiszen karácsonyt négyhetes felkészülési időszak előzi meg.

Az Advent minden évben a Szent András-napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnappal veszi kezdetét. Idén november 28-án gyújtjuk meg az első gyertyát a koszorún. A hagyomány szerint télelő havában sok húst és a testet felmelegítő ételeket, italokat kell fogyasztani. Ilyenkor jön el a teák, levesek és a fűszeres forralt bor ideje. Az adventi időszakot számos népszokás, hagyomány teszi üdvössé, színessé, viszont egykor tilos volt a zajos mulatság, tánc és a lakodalom.

A mezőgazdasági munkák befejeztével az asszonyok idejük jelentős részét a fonóban töltötték, az volt télen a társasági élet központja. A faluból összegyűlt idősek és fiatalok beszélgettek, énekeltek és játszottak, így múlatták az időt munka közben. Tilos volt azonban a téli asszonyi ünnepekkor és karácsonykor dolgozni, ilyenkor különféle népi varázslatok segítségével megpróbálták kitalálni, ki lesz a fiatal lányok férje.

Ha Borbála napján (december 4-én) vízbe tettek egy cseresznyeágat és az karácsonyra kivirágzott, az házasságot jelzett. E napon a mosást nem volt szabad a szabad levegőn szárítani, mert a boszorkányok ilyenkor gyűjtötték össze a rontáshoz szükséges ruhadarabokat. Tilos volt ajándékozni, vagy kölcsönadni, mert az elviszi a háztól a szerencsét.

A gyerekek kedvence Mikulás, vagyis Szent Miklós napja, azonban ez nem volt mindig olyan vidám ünnep. Egykor divat volt az alakoskodás, a jelmezes játék december 6-án. A XX. század előtt a férfiak házról házra jártak, bekormozott arccal, kifordított bundában, hosszú láncokat csörgetve ijesztették meg az embereket, sőt néha meg is verték a járókelőket.

A decemberi asszonyi ünnepek közül Luca napja a legjelentősebb. December 13. a téli napforduló kezdete, és az év legrövidebb napja is egyben, amikor szabadon garázdálkodik a gonosz. Ekkor kezdik el készíteni a Luca székét, aminek 9 különféle fából kellett állnia, de vasat nem tartalmazhatott. A mesternek karácsonyig minden nap csak egy picit szabad dolgoznia rajta, úgy, hogy a szentestén tartott misére elkészüljön vele. A templomban a székre felállva megláthatjuk, kik viselnek szarvat, azaz kik a falu boszorkányai. Ezután viszont menekülni kell. A legjobb, ha mákot szórunk el az úton, mert a boszorkák kötelesek azt az utolsó szemig felszedni.

Kevésbé ismert népszokások is tartoznak Luca napjához, ilyen például a „kotyolás". Az ország nyugati felében e nap hajnalán a fiúk elcsentek valahonnan egy fadarabot és végigjárták a falu házait. Erre a fadarabra térdelve mondták el köszöntőjüket, a háziak ekkor meglocsolták őket, majd a fiúk a fával játékosan megvarázsolták a háznál lévő tyúkokat, hogy egész évben jól tojjanak. A fiúk, akárcsak húsvétkor, ilyenkor is ajándékokat kaptak a köszöntőért.

Luca napján készítették az úgynevezett tollaspogácsát. A pogácsák tetejére egy-egy tollat tettek, majd mindenki kiválasztott magának egyet.

Az Advent végéhez közeledve, Tamás napjához (december 21.) elsősorban disznóvágással kapcsolatos hiedelmek fűződnek. Az ekkor vágott sertésháj, amit Tamáshájnak is neveznek, a hiedelem szerint kiválóan alkalmas kelések, nehezen gyógyuló sebek, kiütések gyógyítására. Egyes tájakon a hájat összekeverték illatos kerti növényekkel, tömjénnel, szenteltvízzel, mert rontáselhárító erőt tulajdonítottak neki. A népi jóslat szerint, ha Tamás napjának reggelén friss hó borítja a tájat, akkor békés, boldog karácsonyunk lesz.