„Kinek kell ez a szent szarság?” – karácsonygyilkos kamaszok a fa alatt

2014.12.12. 02:13

Akinek van kamaszkorú gyereke, pontosan tudja, hogy egy hormontengeren hajózó gyerekkel rémálommá válhat az ünnep. A legtöbb szülő elkeseredik, és nevelési csődként élheti meg, amikor imádott csemetéje rogyott vállakkal, unott arccal bontogatja az ajándékokat, a rokonlátogatást ki nem állhatja, utálatos a nagyszülőkkel (is) és bele se kóstol a mézeskalácsba.

Vajon mit lehet tenni, hogy a kamasz gyerekek ne nyírják ki a karácsonyt?
A fenti, teljesen jogos kérdést egy olyan olvasónk tette fel, akinek négy gyereke közül kettő még óvodáskorú ugyan, de az előző házasságból származó gyerekek idegtépően kamaszodnak. Jelen pillanatban éppen gyűlölik a karácsonyt. Ajándékról szó sem lehet, csak pénzt akarnak, az előkészítésből következetesen kimaradnak, és ott rúgják oldalba az áhítatot, ahol csak lehet.

Forrás: Thinkstock

"Tavaly már az is megfordult a fejemben - írja Zsuzsa -, hogy kihagyom a karácsonyt, úgy ahogy van, de ezt meg a két kisebb gyerek élné meg veszteségként, akiknek még felcsillan a szeme a feldíszített karácsonyfa láttán. Én rontottam el valamit? Egyszerűen nem tudom, hogyan lehetne átmenteni az ünnepet a kamaszkoron. Pár éve még velem együtt gyúrtak, sütöttek, díszítettek (a fiú is), most meg nagyhangon jelentik ki, hogy az egész egy nagy átverés, mi a francnak ez az egész felhajtás, dobjuk meg őket egy húszezressel, ha annyira ünnepelni akarunk, aztán menjen mindenki a dolgára. Ráadásul mindennek szem- és fültanúi a kicsik, akik e miatt szerintem még hamarabb 'kiábrándulnak' majd az angyalokból… nyomhatom én a szép meséket a karácsonyról meg a szeretet ünnepéről, ha a nagyok ellenem, maguk ellen és a karácsony ellen dolgoznak."

Nagyon úgy tűnik, hogy Zsuzsa nincs egyedül a problémával. Rövid utánakérdezés után kiderült, hogy sok család küzd hasonló gondokkal. Van, ahol nem ennyire éleződik ki a helyzet, de olyan is akad, ahol szinte tényleg menthetetlen a hangulat és rendszerint dühödt üvöltözésbe, ajtócsapkodásba torkollik a karácsonyi készülődés.

Pocsék szülőnek érzem magam

Anna 41 éves, három lány édesanyja. Náluk a legnagyobb lány, aki most 15 éves, teszi leginkább próbára a család tűrőképességét. 

"A legutolsó megjegyzése verte ki igazán a biztosítékot nálam. Merészeltem megkérdezni tőle ugyanis, hogy szerinte a család többi tagjának, és persze neki is, mi lenne a legklasszabb ajándék. Unottan rám nézett és azt kérdezte: 'Ugyan már, szerinted ki a fenének kell ez a szent szarság?' Tőlem soha nem hallott ilyet, a rokonok is szépen ünnepelnek, fontosak a hagyományok, úgy érzem ,én minden fontos értéket átadtam a gyerekeknek, szóval e pillanatban mégis pocsék szülőnek érzem magam."

Forrás: Thinkstock

A kamaszok a karácsonyfa alatt is forradalmat csinálnak

Kassai Erika szociálpedagógus, szintén háromgyerekes anyuka túl van már két „kamaszkorú” gyerek nevelésén, a legkisebb 12 éves, aki most lépett a másik kettő helyére, így szakemberként és magánemberként is van véleménye, tapasztalata e kérdésben:

Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kamaszok nemcsak karácsonykor kamaszok, hanem előtte és utána is küzdenek saját magukkal és a világgal. Miért gondoljuk azt, hogy éppen a karácsony lesz majd kivétel? A kamasz néhány évig természetszerűleg megy szembe mindazzal, amit a felnőttek képviselnek, a felnőtt értékekkel, hagyományokkal. Eszébe sincs elrontani az ünnepet, csak éppen a fa alatt is forradalmat csinál. Mert ez a program fut épp a lelkében.

Lehet ezen bosszankodni, lehet dühös a szülő vagy érezheti hiábavalónak az addigi munkáját, csak nem érdemes. Sokkal célravezetőbb, ha humorral és toleranciával fogadjuk mindezt és belátjuk, hogy pár évig finoman fogalmazva is alternatív lesz az ünnep. Ahelyett, hogy megsértődnénk, amiért nem értékelik eléggé a mi erőfeszítéseinket, tegyük nyilvánvalóvá számukra, hogy értjük, mi a bajuk mindezzel, és nyitottak vagyunk más jellegű megoldásokra is.
Nálunk például egyik évben fekete karácsonyfát akartak, persze ez a kívánság nem teljesülhetett, de azt megengedtük, hogy azzal díszítsék a fát, amivel csak akarják. Került arra a fára törött dísz, csámpás angyal, papírhajó is. szóval engedtünk, mert akkor ezzel lehetett, ezzel a kicsit csúf, de humorral nyakon öntött fával megőrizni az ünnepet. A húgomnál meg egy alkalommal úgy díszítették fel a kamasz srácok a fát, hogy a díszeket, a szaloncukrot a dobozból egyszerűen ráöntötték a fára. A húgom hagyta, nem volt balhé, de egy hétig azt a fát kellett néznie a családnak. A következő évben már maguktól álltak neki „szépen” díszíteni az akkor már a kamaszkorból kifelé lábalók. Később mondták el, hogy tulajdonképpen mennyire fontos volt akkor, hogy a szüleik humorral és békével fogadták a „hanyag”, a lusta karácsonyfát.

Forrás: Thinkstock

Ahol van kistesó, nem fogják a nagyok sem elárulni az ünnepet

Persze azt is tudom, hogy még nehezebb akkor a helyzet, ha eltérő életkorú gyerekek vannak a családban, és a szülők a kicsiknek még mentenék, ami menthető. Valószínűleg csak akkor működik a dolog, ha egyébként egészséges szeretetkapcsolat van a gyerekek között, és a kamasz tényleg szereti a kistesót, mert ilyenkor be lehet vonni a nagyot a készülődésbe úgy, hogy megkérjük, legyen a cinkosunk. Mert ugyan tudjuk, neki perpillanat ez csak nyűg, de a kicsinek „közösen” őrizzük meg az ünnepet. A legádázabb kamasz is, ha a szülei kedvéért nem is, de a kistesó miatt általában hajlandó lejjebb tekerni magát és visszafogja a kirohanásokat. Az én nagyfiam például még Mikulásnak is beöltözött a csöpp húga kedvéért. A lényeg, hogy ha valamilyen szinten működik a családi egység, akkor a kamaszok sem annyira megátalkodottak, hogy „elárulják” az ünnepet ott, ahol kistesó is van a háznál.

Ne akarjunk erőszakkal karácsonyt csinálni

Nagyon fontos az is, hogy ne erőltessük a kötelező programokat, ha karácsonykor moziba akar menni, akkor menjen, ha olyan a film, menjünk mi is. Ha szeretne az ünnepek során találkozni a barátaival, ne szónokoljunk a családi összetartozásról, hanem engedjük, legyen azzal, akivel lenni szeretne. Bár pillanatnyilag ez okozhat keserű perceket, vagy kínos magyarázkodni a nagyszülőknek, rokonoknak, miért nem jött velünk a gyerek, vagy miért nincs otthon, később ez a jellegű engedékenység – ha erről tudunk okosan kommunikálni a kamasszal – nem simán jó pontnak számít, de arra is utal, hogy fontos számunkra a gyerek véleménye. A lényeg, hogy ne akarjunk erőszakkal ünnepet csinálni, ne akarjuk kötelezővé tenni a jókedvet, az áhítatot, mert az nem működőképes. Inkább nyissunk kiskapukat, engedjünk kicsit itt, csalogassuk magunkhoz máshol, más módon a hőbörgő, lázadó, idegtépően idegesítő kamaszt.

 

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK