Másnaposok 2. - Mi történhet egy thaiföldi legénybúcsún?

A hollywoodi mértékkel kis költségvetésű, sztárok nélküli vígjáték minden macsó vonása ellenére még a hölgynézőket is meghódította, és hatalmasat (közel félmilliárd dollárt) kaszált a világ mozijaiban, a főszereplőit pedig ismertté tette: Zach Galifianakis és Bradley Cooper karrierje azóta meredeken ível felfelé (elég az utóbbi időből csak a Terhes társaság és a Csúcshatás című filmeket említeni).

Nem is lehetett kérdés, hogy ekkora siker után el fog készülni a folytatás, aminek gyakorlatilag változatlan gárdával vágtak neki az alkotók. A négy jóbarát (na jó, három jóbarát és Allen) közül ezúttal Stu-ra, a gátlásos fogorvosra került a sor, hogy elessen a harcmezőn, azaz házasságra adja a fejét, mivel pedig a leendőbelije thaiföldi származású, az esküvőt is ott rendezik. Igazi legénybúcsút nem is tartanak, okulva a múltkori esetből, csak épp megisznak egy sört a menyasszony tinédzser öccsének társaságában a tengerparti tábortűz mellett.

A Másnaposok 2. szinte egy az egyben lemásolta a saját első részét, semmi újat nem téve hozzá az egyszer már működő recepthez. Ugyanaz a szerkezet, ugyanaz az időkezelés, ugyanaz (a nagyobb társaságból) még a főbb szerepet kapó trió is, akik az előző éjszaka mozaikdarabkáit próbálják összerakosgatni.

Az egzotikus helyszín ad némi pluszt a látvány tekintetében, de a sztoriban nem sok funkciója van: jobban belegondolva az egész film játszódhatna akárhol máshol is. Ami változás, hogy több szerepet kapott Chow karaktere, ami örvendetes, mert rég lehetett ennyire szeretni ripacsot a filmvásznon.

Továbbá ezúttal nem kell bajlódnia az alkotóknak a szereplők közötti viszonyok felépítésével és alakítgatásával, mivel azok adottak az első részből, újítani pedig nem akartak rajtuk. Ez világít rá arra, hogy az első résznek pont ezek a momentumok, azaz a viszonyváltozások voltak az egyik fő erősségei - sajnos most ezeket nélkülöznünk kell.

Marad viszont így is jó néhány emlékezetes poén, és a Másnaposok második része annak ellenére, hogy semmiféle kockázatot nem vállalt az első után, és abszolút biztonsági játékkal szinte lekopírozta azt, működik, sőt nagyon jól működik. Kultuszfilm valószínűleg nem lesz belőle, mint az elődjéből, de csalódást nem fog okozni. És a legviccesebb ebben a részben is a végefőcím alatt futó, megtalált fotókból álló sorozat, szóval senki se siessen kifelé a moziteremből.