"Egy csésze kellemes teát sokkal többre tartok a szexnél" - A '80-as évek popikonjai, 1. rész

retro zene Boy George Samantha Fox muzsika szórakozás előadó
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Ó, azok a csodás nyolcvanas évek! Amikor még kreppelt hajjal roptuk a tinidiszkóban, neonszínű, nyakbaakasztós pénztárca-flakont viseltünk, a válltöméseinknél csak az orrunkat hordtuk magasabban, és fröccsöntött műanyagból készült, áttetsző szandiban tipegtünk! És ha bekapcsoltuk a rádiót, ezek az előadók danolásztak nekünk.

1. Grace Jones - a fekete Monroe

A nyolcvanas években nem volt egyszerű kitűnni a tömegből: a divatban a "mindent szabad" attitűd hódított, a frizurák egyszerre voltak futurisztikusak és keltették életre a korábbi évtizedek klasszikus hajviseleteit, a sminkek pedig ananászsárgában, Barbie-rózsaszínben és türkizkék színekben pompáztak. Valakinek azonban mégis sikerült a szokásosnál is extravagánsabb stílusával felhívnia magára a figyelmet: ő Grace Jones, aki bár a hetvenes években indította el máig töretlen karrierjét, valódi fénykora a nyolcvanas években volt. Lady Gaga absztrakt színpadi kosztümjeinek jelentős részét Jones inspirálta. Ő ismertette meg a világgal a szoborszerű frizurákat, a párnákkal és merevítőkkel művészeti installációkká avanzsált ruhákat. A művésznő - akit sokan csak "Fekete Monroe"-ként emlegetnek - számos elismerést sepert be karrierje négy évtizede alatt, de legfőbb érdeme minden bizonnyal az, hogy magához ragadta a "diszkó afro-amerikai királynője" címet, segítve ezzel az elfogadást és a diszkrimináció elleni harcot szerte a világban.

AFP
AFP

2. Samantha Fox - a leszbikus kebelcsoda

Idén a londoni olimpia nyitó- és záróünnepségén Nagy-Britannia felvonultatta összes könnyűzenei és popkulturális büszkeségét, de többeknek is feltűnt, hogy valaki kimaradt a szórásból: a kebelcsoda, Samantha Fox. Az énekesnő, aki a nyolcvanas évek elején még glammodellként kereste a kenyerét, az évtized közepén "Touch me (I Want Your Body)", azaz "Érints meg, akarom a testedet" című számával robbant be a köztudatba és a slágerlisták élvonalára. Későbbi slágerei hasonlóan szókimondó szövegekkel és szexuális utalásokkal örvendeztették meg a (férfi) rajongókat. A pletykák és botrányok sem kerülték el: eleinte azzal vádolták meg, hogy valójában nem is énekel, csupán tátog - ezt a hamis vádat egyébként a mai napig előszeretettel hangoztatják szerte a világban -, majd felröppent a hír, miszerint a "férfifaló díva" imázs valójában csupán álca, hogy elterelje a figyelmet Fox homoszexualitásáról. A ma is aktív énekesnő már jócskán túl volt sikerei csúcsán, amikor végre megtörte a hallgatást: valóban leszbikus, és természetesen már akkor is a lányok társaságát élvezte, amikor férfiak százezrei csorgatták a nyálukat utána a nyolcvanas években.

Forrás: facebook.com, Northfoto
Forrás: facebook.com, Northfoto

Kattints a képre a galériáért!

3. Boy George - a melegjogi harcos "club kid"

"Tényleg meg akarsz bántani? Tényleg meg akarsz ríkatni?" - énekelte 1982-ben egy androgün külsejű fiatalember, bandájával, a Culture Clubbal pedig azon nyomban több tucat ország slágerlistájának első helyén találta magát. Boy George fogalommá vált, és meghonosította a "club kid" mozgalmat Európában: egyszeriben minden diszkóban megjelentek a cicanadrágos, keménykalapot és válltöméses zakót viselő férfiak, akik több sminket viseltek, mint egy operettszínésznő. Bár nyilvánvaló homoszexualitása és excentrikus stílusa rengeteg kérdést vetett fel az interjúk alatt, ő rendre kitért a válasz elől, mondván: "Egy csésze kellemes teát sokkal többre tartok a szexnél." Az ezredforduló után készült dokumentumfilmekben - amelyek a poplegenda életét dolgozták fel -, már nem ködösített tovább: egyenesen melegjogi harcosnak nevezte magát. George ígérete szerint a kábítószerbotrányokkal és sokak szerint ikonikus státuszához méltatlan valóságshow-szereplésekkel tarkított karrierje 2013-ban új erőre kap majd: a Culture Club új zenei anyaggal készül meglepni közönségét, és a banda világ körüli turnét is tervez.

AFP
AFP

4. Falco - a bécsi botrányhős

Johann Hans Hölz neve vélhetően nem sokat mond az átlagolvasó számára, pedig kétségtelen, hogy mindannyian jól ismerjük a férfit a név mögött - ez ugyanis Falco polgári neve. A "Rock Me Amadeus" előadója a nyolcvanas években megvalósította a lehetetlent: főként német nyelvű dalokkal ért el nemzetközi sikereket, mindezt úgy, hogy sosem az aktuális, trendi "euro-pop" vonalat erőltette volna. Kiszuperált katonai egyenruhákban lépett színpadra, és a rock és a hip-hop furcsa keverékét szókimondó, mondhatni botrányos dalszövegekkel egészítette ki - a "Jeanny" például egy megerőszakolt, meggyilkolt lány történetét meséli el a gyilkos szemszögéből. Lemezeinek és dalainak címválasztásakor sem volt szívbajos: a "Bécsi vér", "Test test mellett", "Csináld megint" és "Nyomd, nyomd" nyílt provokációt jelentettek, de olyan száma is volt, amelyet nemes egyszerűséggel csak "B.O.T.R.Á.NY."-nak nevezett el. Falco tragikus kimenetelű autóbaleset áldozata lett 1998-ban, a Dominikai Köztársaságban - épp akkor, amikor nagy visszatérésére készült. A karambolt okozó buszsofőrt három év letöltendő börtönbüntetésre ítélte a bíróság. A lemezeladások után Falco a mai napig minden idők legsikeresebb osztrák előadóművésze.

5. Milli Vanilli - a tátogó tragédia

A csokibőrű, babaarcú srácok története kész szappanopera, ám a happy end az ő esetükben elmaradt. No de kezdjük az elején, amikor is a nyolcvanas években menő zenei producernek számító Frank Farian elkövette azt a hibát, hogy az egész világot hülyének nézte. A korábban, saját stúdiójában rögzített dalokhoz ugyanis olyan arcokat keresett, akik énekelni ugyan nem tudnak, de jól néznek ki, és van kedvük szupersztárrá válni. Fab Morvan és Rob Pilatus - két Németországban élő táncos fiú - kapva kaptak az alkalmon, és 1988-ban meg is jelent "Girl You Know It's True" című daluk, amely egy év leforgása alatt nemcsak Európát, de Amerikát is meghódította. Tizennégy millió eladott lemezzel és egy Grammy-díjjal a kezükben az amerikai MTV rendezvényének díszvendégei voltak, ám amikor megakadt a lemez a fellépés során, és nyilvánvalóvá vált, hogy a fiúk playbackelnek, a kritikusok azonnal ízekre szedték őket, és hamarosan a Grammy-díjtól is megfosztották őket.

AFP
AFP

Fab Morvan

Frank Farian producer igyekezett menteni a menthetőt: menesztette a tátogó babákat, és "A valódi Milli Vanilli" címmel dobta piacra a banda következő lemezét, amelynek borítóján már a dalok eredeti előadói mosolyogtak. A közönséget nem sikerült meggyőzni: a tévének és magazinoknak a szépfiúk kellettek, így a producer utolsó csavarként leszerződtetett egy énekest, aki szakasztott mása volt Rob Pilatusnak, majd vele is felénekeltette a dalokat - azok azonban így sem kellettek senkinek. Az "elátkozott banda" tragédiasorozata 1998-ban Pilatus drogtúladagolásával folytatódott - a férfit holtan találták egy frankfurti hotelszobában. A Milli Vanilli másik tagja, Fab Morvan a mai napig DJ-ként dolgozik Los Angelesben, és szóló előadóként próbál ismét betörtni a popbizniszbe - ezidáig kevés sikerrel. Talán majd jövőre...

Összeállításunkat hamarosan folytatjuk...


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.