Ki volt az igazi Robinson Crusoe?

Nehéz természetű ember

Alexander Selkirk 1676-ban született egy skóciai halászfaluban egy cipész kisebbik fiaként. Már gyerekkorában felszínre került nehéz, kötekedő természete, gyakran keveredett konfliktusba, majd viszonylag fiatalon tengerésznek szegődött. Egyes források szerint a Cinque Ports nevű kalózhajó legénységét erősítette, más források szerint megmaradt törvényes keretek között, és William Dampier felfedezőcsapatához szegődött. Bármi volt is az igazság, az tény, hogy nem tudott kibújni a bőréből, és összeférhetetlen természete a hajón is számos problémát okozott. Ennek köszönhette később a lakatlan szigeten töltött éveket is.

Egy különös száműzetés rejtélye

Abban a kérdésben is eltérnek a források, hogy pontosan mi vezetett Selkirk különös száműzetéséhez 1704-ben. Egyesek úgy tudják, tengeri betegség és klausztrofóbia gyötörte, ezért maga kérte a kapitányt, hogy rakják ki egy szigeten, más helyeken viszont az olvasható, hogy lázadást szított a kapitány ellen, ezért távolították el a hajóról. Az azonban biztos, hogy egy puskával és lőporral, némi élelemmel, néhány alapvető szerszámmal és egy Bibliával megkezdte magányos életét a szigeten, ahol igen életrevalónak bizonyult és rendkívül élvezte a nyugodt, békés életet. Napjait halászattal, vadászattal és egyéb élelemszerzéssel töltötte. Szorgalmasan olvasta a Bibliát, és ha úgy hozta a kedve, zsoltárokat énekelt. Befogott néhány vadkecskét is, és tenyészteni kezdte őket. Húsukat füstöléssel tartósította, tejükből sajtot készített, bőrükből pedig ruhákat varrt. Két kunyhót is épített a szigeten: az egyiket egy forrás mellé, a másikat pedig a sziget legmagasabb pontjára, ahonnan jól beláthatta a környéket.

Szabadulás a szigetről

Közel öt éve élt már a szigeten, amikor egy Duke nevű hajó kötött ki a partjainál, hogy a legénység vizet vegyen fel. Eközben találtak rá Selkirkre, akit magukkal vittek, így hazatérhetett. Miután megérkezett Angliába, az Englishman nevű lap újságírója, RichardSteele egy cikkben megírta a történetét. Ez a csoda is három napig tartott, Selkirk visszatért a szülővárosába, ahol feleségül vett egy Sophie nevű lányt, és együtt Londonba költöztek. Nem tudott azonban sokáig meglenni a szárazföldön, hamarosan ismét tengerre szállt, és utazásai során állítólag elvett egy özvegy kocsmárosnét is. A halál is egy hajón érte, a Weymouth hadnagyaként halt meg 1721-ben, valószínűleg sárgaláz végzett vele.

Csak a képzelet szüleménye?

A legenda szerint Defoe jó barátságban volt a Selkirköt megmentő hajó kapitányával, Woodes Rogersszel, tőle hallotta a különös történetet, ami a Robinson Crusoe alapötletét adta. Sokan azonban kételkedtek abban, hogy valós történet a regény alapja, és inkább legendának vagy Selkirk kitalációjának vélték. Közel háromszáz évet kellett várni, míg bebizonyosodott, hogy Selkirk története nem a képzelet szüleménye. 2000-ben egy régészcsapat ásatásokat kezdett a Chile partjaitól hétszáz kilométerre levő Más a Tierra szigeten, ahol megtalálták az egykori szigetlakó nyomait. Először olyan hajózási műszereket leltek, amiket a 18. század elején használtak, de az ásatás többi eredménye is alátámasztotta Selkirk történetét. Megtalálták mindkét kunyhó maradványait és a kecsketenyésztés nyomaira is rábukkantak. A felfedezéseknek köszönhetően a szigetet hivatalosan is átkeresztelték Robinson Crusoe szigetének, a szigetcsoport legnyugatibb tagja pedig Alexander Selkirk nevét kapta.