Rózsaszín Bőrönd Expedíció: a budapesti reptéren lekövérezett az expasim

2014.12.04. 19:12

Olivia vagyok, 29 éves, és sohasem vágytam kényelmes turistautakra. Azt akarom látni, hogyan élnek, szeretnek, sírnak az emberek. És minél távolabb utazom, annál messzebb vágyom. 

Itt vagyok a Liszt Ferenc reptéren. A felszállásig még van másfél órám. Irány a duty free shop.
Szóval válogatok a parfümök között. Erre besétál az egyik volt pasim. A venezuelai Elio. Hát ezt nem hiszem el! Mit csinál itt a reptéren? Salsát tanít a légikisasszonyoknak? Semmi kedvem a jópofizáshoz. Ahhoz túl boldog vagyok. Ezzel a venezuelai sráccal voltam két éve animátor Calabriában. És állandóan azzal volt elfoglalva, hogy mennyit híztam aznap. Totál kikészített. Ez a csontvázakra bukik. Nem is értem, miért nem a kórházak anorexia osztályán keresgél magának csajt. De hát tudjátok, bele voltam zúgva, nem láttam ki a fejemből. Meg ahol megjelentünk, mindenki minket bámult. Láttam, hogy marhára irigyelnek a csajok. És ez abszolút tetszett. De már rég túl vagyok rajta. Totál elmekórtani eset.

Forrás: Thinkstock

Mindenesetre jól végignézek magamon. Mert ha meglát, megint lekövérez. Hát kell ez nekem? Jaj, de utálom ezt a pasit. De pszt! Az élet túl rövid ahhoz, hogy valaki gyűlöletére pazarold - jut eszembe kedvenc életmódgurum tanácsa. De hát ez nem a tokiói reptér, ez Budapest, itt nincs sok esélyem, hogy elbújjak. Leguggolok a Boss polc mögé. Erre valahonnan a bejárat felől üvöltés hangzik:
- Mami! Mamiiiiiii!
Odakapom a fejem, igen, meglátott Elio, aki csak Lionak hívatta magát.
- Mami, híztál! - ordítja.

A mami Dél-Amerikában kedvest, drágát jelent, de hát csak nem mehetek oda minden utashoz, hogy ezt tisztázzam. Ráadásul most beszélgetnem kell vele, a fenébe, ezt jól elszúrtam! Odajön, megölel, szerintem inkább letapiz. Valami salsás rendezvényre jött táncikálni. Nem túl férfias egy táncikáló férfi. Szerintem. Legalábbis most már így látom.

- Mami, tudod, mi a diéta lényege? Annyit ehetsz, amennyit szeretsz, persze csak abból, amit nem szeretsz. HA-HA-HA!
És nyomatja tört magyarsággal az olcsó poénjait. Megveregeti a vállam és mondja:
- Nem baj, mami, a szépség belülről fakad! Tudod, ki mondta ezt?
Bólintok. Mert a poénjaira még emlékszem: Hasfelmetsző Jack. Szerintetek vicces? Ugye, hogy nem. Ez egy futóbolond. Már mindenki minket néz. De egyáltalán nem látom a szemükben azt a bizonyos irigykedő tekintet.
- Mami, választunk együtt valami finom parfümöt?
Ez tényleg közveszélyes. Három éve nem láttam, most összefutok vele, és parfümöt akar ajándékozni nekem?
- Hááát jó - mondom kissé zavartan.
Magamban meg azt gondolom: "Mi bajod lesz abból, Olivia, ha vesz egy jó parfümöt a régi pasid? Persze, hogy semmi." A Burberry polc felé veszem az irányt, jó drága, de hát hadd vegye meg. Közben mesélek neki Japánról, látom, nem érdekli, de hadd teljen az idő. Érdekes, hogy ilyenkor lassabban telik. A mobilomat a táskámba csúsztatom, becipzározom jól, ne halljuk meg az SMS hangját. Elhallgatom Andrew-t, azt mondom, nem járok senkivel. Majd pont ennek a táncikáló majomnak tartozom elszámolással? Kifizeti a parfümöt és mehet a fenébe.

Forrás: Thinkstock
Rózsaszín Bőrönd Expedíció
"Minél távolabb utazom, annál messzebb vágyom"
A 2015-ös év sikergyanús kötete valós élményeken alapul. Ha kíváncsi vagy a kalandregény folytatására - a legpikánsabb vagy épp a legundorítóbb sztorikra - akkor a könyvet kedvezményesen előrendelheted Olivia blogján. Lájkold a Facebookon is!

Ahogy ott állunk a pénztárnál, azt kérdezi:
- Mami, szerinted fog tetszeni neki?
- Hogy miii?
- Hát az illat. Ilyet még soha nem vettem neki.
Erre megjelenik a nője. Majdnem leesem a tízcentis magas sarkúmról. A csaj ölében egy kisgyerek. El tudjátok képzelni? Én anno azért szakítottam vele, mert úgy láttam, ez a fiú semmi ilyenre nem képes. Erre itt áll velem szemben a szent család. Hát már ennek is sikerült? Ennek a megbízhatatlan, komolytalan embernek? Akiből azt sem nézem ki, hogy egy karácsonyi kaktuszt meg tudna öntözni. És most itt áll a nője meg a gyereke. Hát, eléggé szíven szúr a családi idill...

Olivia egy régi táncpartnerem - mutat be a csajának. Én azért egy kicsit máshogyan emlékszem: négy hónapig jártunk. Ott lakott nálam, de elfelejtett fizetni. Majd, majd, majd. Aztán meg már úgy voltam vele, hogy tűnjön az életemből a fenébe. Megkezdődik a beszállásom. Végre megszabadulok a tizenkilenc éves, minimum tizenöt kiló súlyfelesleget vonszoló nőjétől. Egy oszlophoz támasztom a hátam. Kész vagyok. Legszívesebben bevenném a nyugtatómat. De a londoni indulás előtt még nem lehet. Sajnos.

Ne hasonlítsd az életedet másokéhoz, mert nem tudhatod, hogy az ő útjuk miről szól! - életmódgurum mondata nélkül most eléggé padlóra küldeném magam.

 

BudapestkövérparfümsalsaRózsaszín Bőrönd ExpedícióLiszt Ferenc repülőtér