50 éves lett Nicole Kidman: íme, a legfontosabb szerepei

A magyar nézők először vörös, szeplős, cserfes és vagány tinilányként találkozhattak Nicole Kidmannel, méghozzá a nyolcvanas évek egyik ifjúsági kultfilmjében, a BMX banditákban. De csak azért, mert nálunk jóval később került a képernyőkre, és lett közönségkedvenc az Ausztrál expressz sorozat, amiben szintén felbukkant. A nyolcvanas évek végén pedig már a Bangkok Hilton miniszériával, és a Halálos nyugalom című thrillerrel vívott ki nemzetközi ismertséget is a feltűnően tehetséges ifjú ausztrál színésznő.

Nem csoda, hogy a karrierje rövid úton Hollywoodba vezetett, méghozzá Tom Cruise mellé — a kamerák előtt a Mint a villám női főszereplőjeként, a kamerákon kívül pedig Cruise szerelmeként, majd feleségeként is. Néhány év alatt igazi csillag és szexszimbólum lett belőle, aki (immár szőkeként) még Batmant is levette a lábáról (Mindörökké Batman). A kilencvenes évek közepén már ennek a femme fatale karaktertípusnak a szatirikus, kitekert változatát is eljátszotta a Majd megdöglik érte főszerepével: Gus Van Sant filmjében kisvárosi, számító szépségként bolondított magába tiniket, hogy velük tettesse el láb alól a férjét. Mindezért pedig karrierje első nagy díját, egy Golden Globe-ot is elnyert.

Tom Cruise és Nicole Kidman több mint egy évtizedig volt Hollywood álompárja, és ezen korszak legfőbb gyümölcse művészileg mindenképpen a Tágra zárt szemek — amely ráadásul már a kapcsolatuk vége felé készült, és amiben épp egy házaspár küzd a szembenézéssel a saját és a másik vágyainak tekintetében. Mindez a legendás rendező, Stanley Kubrick utolsó alkotásában.

Nicole Kidman eddigi karrierjének csúcsidőszaka a kétezres évek eleje volt, mint az majd a listánk következő tételeiből ki is fog derülni (és olyan filmek már ide sem fértek ekkoriból, mint a Más világ, vagy a Hideghegy). A Moulin Rouge!-ban megmutatta, hogy énekelni is nagyon tud, és tökéletesen hozta a szerepben az elérhetetlen szépséget, és az emögött rejlő fájdalmat és bizonytalanságot egyszerre.

A Moulin Rouge!-al ellentétben ebben a filmben épp egy nagyon hétköznapi külsejű nőt kellett alakítania — olyannyira, hogy orrprotézissel és sminkelési trükkökkel szinte felismerhetetlenné is tették őt az alkotók a mozivásznon. Az alakítása az írónő Virginia Woolf-ként viszont nagyon is felismerhető, sőt mélyen drámai és emlékezetes volt, a jutalma pedig egy Oscar-díj lett, amivel Kidman minden idők első ausztrál színésznője lett, akit ilyen megtiszteltetés ért.

A színészi pályája talán legmegterhelőbb szerepét Lars Von Triernek köszönheti — legalábbis lelkileg legmegterhelőbbet, hiszen amúgy egyetlen helyszínen, egy óriási színpadon, szándékosan jelzett díszletek között játszódott a film, és nem hatalmas akciók, hanem a karakterek közti viszonyok adták a mozgalmasságát. De azok aztán kegyetlenek voltak a javából: Kidman egy olyan, bűnözők elől menekülő nőt játszott, akit befogad egy falu, és először mindenkit elvarázsol, de idővel afféle közösségi rabszolgát csinálnak belőle.

Nicole Kidman eddigi utolsó nagy alakítását a tévében követte el —csatlakozva ezzel egyébként számos nagynevű színésztársához a közelmúltból. A Hatalmas kis hazugságok című, nálunk is vetített miniszériában egy olyan feleséget és anyát játszott, akinek látszólag tökéletes az élete a szerető férje mellett, a felszín alatt viszont ellentmondásosan kezelt erőszak mérgezi a kapcsolatukat. Kidman társai a sorozatban olyan színésznők voltak, mint Reese Witherspoon, Zoë Kravitz, Laura Dern és Shailene Woodley, mégis mindenki az ő alakításáról beszélt. Kidmant ráadásul nemsokára újra láthatjuk a mozikban: a nyár végén érkező Csábításban egy lányiskola vezetőjét játssza, aki az amerikai polgárháború idején befogad az intézménybe egy sérült katonát, hogy aztán jöjjenek azok a csábítások...