Variációk hűségpróbára - így esik kísértésbe nő és férfi

Egy fiatal házaspár elmegy egy partira. A feleségnek feltűnik a férj új munkatársnője, és vonzalmat vél felfedezni közte és a férje között. A dologból otthon veszekedés, majd békülés lesz. Másnap a férj elutazik egy üzleti útra - együtt az új munkatársnővel. Az otthon maradó feleség pedig összefut egy régi szerelmével, aki pont csak egyetlen éjszakát tölt a városban. Aznap éjjel mindkettejük hűségét próbára teszik - egymástól függetlenül, de egyszerre, két külön földrajzi ponton párhuzamosan. A Tegnap éjjelben tehát az történik, hogy eldől: történik-e valami bármelyik helyszínen - és akár igen, akár nem: mi történik közben a férj és a feleség lelkében.

Ritka eset az, ha egy film kapcsán annak egyik alkotóját egyszerre kell dicsérnünk és elmarasztalnunk. A Tegnap éjjellel azonban az a helyzet, hogy a forgatókönyvírója kettes alát, a rendezője viszont erős négyest érdemel, a két személy pedig ugyanaz: az iráni származású Massy Tadjedin, aki eddig csak íróként tevékenykedett (Leo, A fiók), rendező(nő)ként pedig ez az első filmje. A Tegnap éjjel sztorija csupa olyan banális kliséből épül fel, amilyeneket már ezerszer láttunk: ilyen a próbára tett házaspár, az üzleti út, mint a megcsalás lehetséges színtere, a semmiből előtűnő sármos külföldi exszerető, a nyomulós szexbomba munkatársnő, a művészi hajlamú feleség és a gyakorlatias férj ellentéte, satöbbi-satöbbi.

Ez még akkor is így van, hogy ha tudjuk, nem véletlenül épp az ilyesmikből vált klisé az idők során, hiszen az életben is legtöbbször így történnek a dolgok. Egy film feladata azonban az, hogy még ha az összetevők ismerősek is, a végeredmény ne hasson annak: valami eredetit keverjen ki az alapanyagokból. Ehelyett Massy Tadjedin egy matematikai egyenletet rakott össze belőle, amelyet szépen rendben le is vezet, használja közben a jól ismert képleteket - így viszont a filmjének története izgalmas erkölcsi kérdések felvetése helyett csak arra jó, hogy végigvigyen egy bizonyítást, aminek a nézőtéren bezzegelés lesz az eredménye: "bezzeg a férfi ekkorésekkor azt csinálta", "bezzeg a nő erremegarra gondolt".

A dolog paradoxona, hogy mindezt egy rendkívül finom, érzékeny filmes formanyelv ábrázolja nekünk, értő rendezésben. A jelenetek hangulata, a beszélgetések és állapotok töredezettségét érzékeltető ugróvágások, az egymástól jó pillanatokban elváló hang- és képsávval való játékok mind a helyükön vannak, ahogyan a színészi játék is.

A két főszereplő, Keira Knightley és Sam Worthington hasonló helyzetben található a karrierjüket illetően: mindketten a szupersztárság küszöbén állnak (Knightley talán már kicsit beljebb), viszont mindkettőjüket elsősorban a fizikai adottságaik miatt használták az eddigi filmjeikben, így mindketten érezhetően keresik a lehetőséget arra, hogy bizonyítsák a színészi képességeiket, akár ilyen kisebb, párszereplős-párhelyszínes mozik elvállalásával is. A játékukat látva pedig azt azért nem jelentenénk ki, hogy itt az új Meryl Streep és Robert De Niro, de azt mindenképpen bebizonyítják, hogy gond nélkül rájuk lehet bízni ilyen feladatokat is.

A Tegnap éjjel olyannyira kettős hatású film, hogy a vége is az. Már vagy tíz perccel a vetítési idő lejárta előtt úgy érezzük, hogy ennek a filmnek már vége van, teljesen fölöslegesek a sztorihoz hozzábiggyesztett csöpögős jelenetek az éjszaka utóéletéről. Aztán mikor nagyon fészkelődünk és mennénk már haza, a legutolsó jelenet utolsó pillanataiban egy rendezői megoldás képes frappánssá és jó emlékűvé változtatni a film befejezését.