Merénylet a legnagyobb államférfi ellen

Steven Spielberg régi vágyát valósította meg azzal, hogy végre összehozott egy filmet az amerikai történelem egyik atyjáról, a valaha volt legjelentősebb elnökről, Abraham Lincolnról. Spielberg eredetileg egy klasszikus életrajzi filmben gondolkodott, a felnövéstől addig a bizonyos színházi merényletig, de aztán kezébe került egy könyv, Doris Kearns Goodwin történész Team of Rivals című monográfiája, a koncepció pedig megváltozott - sajnos. Az említett könyv ugyanis Lincoln alakját egy rövid időszak és egy konkrét politikai művelet bemutatásán és elemzésén keresztül próbálja megfogni, ami még jól is jöhetne egy filmadaptációnál, a terjedelmi okok miatt. Na de ha azt mondom, hogy ennek a filmnek a cselekménye egy alkotmánymódosításról szól? Nem hangzik túl izgalmasan, ugye? És még azt a bizonyos merényletet sem mutatják meg benne.

A film történetének idején Lincoln már a második elnöki ciklusát tölti. A polgárháború régóta zajlik, az északiak győzelme szinte már biztos, csak az ideje és mikéntje kérdéses. Lincoln viszont még a győzelem eljövetele előtt, a háborús helyzet előnyeit kihasználva keresztül akar vinni egy törvénymódosítást, a nevezetes 13. alkotmánykiegészítést, amely a teljes és általános rabszolgafelszabadítást valósítja meg. Tudja azonban, hogy a szavazók (aminek ekkoriban ugye még csak a fehér férfiak egy meghatározott köre számított) és a politikusok többsége sem feltétlen híve az ügynek, amelyet így a háború megnyerése után már esélytelen lesz elfogadtatnia. Amikor viszont elkezdi mindenféle manipulációval a szavazatok összegyűjtését, esély kínálkozik a polgárháború befejezésére, a vérontás abbahagyására... Így hát Lincoln helyzetén keresztül a film többek között olyan érzékeny kérdésekkel is foglalkozik, mint hogy mi a fontosabb két jó ügy közül, ha azok kizárják egymást, és milyen szempontok alapján kell(ene) ilyenkor döntenie egy államférfinak. Vagy hogy szabad-e egy politikusnak a választói többségének véleménye ellenére is olyan ügyeket képviselnie, amelyek hosszú távon mégiscsak üdvösek?

Jó kis kérdések ezek, főleg egy történelmi témájú könyv számára, de egy moziban csak akkor válnak izgalmassá, ha sikerül őket kirángatni az elvontságukból, konkréttá, személyessé tenni őket a figurák sorsában. A Lincolnnak ez nem sikerül igazán, és emiatt fullad gyakran unalomba - no meg azért, mert bő két és fél órás, és ez alatt szinte végig szakállas emberek beszélgetnek régi szobákban.

Nagyon árulkodó, hogy Spielberg szinte alig használ közeli képeket a főszereplőjéről: nem mert igazán közel menni Lincolnhoz, meghagyja őt a történelmi ikon szerepében, és néhány külsőségtől eltekintve a legendát, és nem az embert mutatja meg nekünk. (Pedig a színésze megvolt hozzá: Daniel Day-Lewis elképesztő - mint mindig, amikor 2-3 évente elvállal egy szerepet, és egyszerűen átváltozik a filmbeli karakterré.) Így pedig Spielberg filmje egy rendkívül aprólékos, hatalmas kutatómunkával megvalósított, szépen (néha modorosan) fényképezett, jó színészekkel filmre vitt történelemlecke marad csupán, a "History Channel" típusú tévéadók történelmi dokumentumfilmjeinek drágább változata.