Hetente jelentkezik Mads Mikkelsen legújabb konyhaművészeti sorozata, amelyben rendkívül kreatívan használják a "sajnos" tabunak számító alapanyagot. Hannibal - kritika.

Ha azt mondom, A bárányok hallgatnak, te azt mondod... Hannibal Lecter, ugye? Anthony Hopkins metsző tekintete és hipnotikus hangja nemcsak magát a filmet, hanem a kilencvenes évek nagyjából összes krimijét, thrillerét és horrorfilmjét meghatározta, legalábbis azokat, amelyek beteg lelkületű főgonosszal hozták a frászt az emberre, változó sikerrel. Az asszociáció tehát teljesen érthető, bár kissé igazságtalan: az azóta lovaggá ütött brit színész ugyanis csak egy kicsit több mint negyed órát töltött a vásznon (és a változó színvonalú folytatásokban sem sokkal többet), Thomas Harris eredeti regényeiben ráadásul feltűnik egy legalább olyan fontos alak, mint a pszichopata doktor.

Forrás: AFP
Anthony Hopkins A bárányok hallgatnak című filmben

Will Graham nyomozó úgy vált a krimiirodalom egyik legérdekesebb figurájává, hogy nem is kellett embert ennie, mint közvetlen kollégájának és - megkockáztatjuk - barátjának, Hannibal Lecternek. Bizony, Hannibal nem volt mindig plexiüveg mögött és nem kellett mindig hokimaszkot és kényszerzubbonyt viselnie, ha kedve támadt sétálni egyet. Egykor elismert, zseniális pszichiáter volt, emellett társasági ember, a művészetek mecénása, aki tökéletes gasztrokölteményeivel hódította meg vacsoravendégeit. Utóbbiak természetesen nem sejtették, hogy éppen fajtársukat fogyasztják önfeledten (sokszor olyasvalakit, akit ismertek, mielőtt bélszín lett volna belőle; sok mindent el lehet mondani Hannibalról, de humorérzéke van, az biztos).

Aki látta a Bárányok után tíz évvel bemutatott, valójában annak előzményeit boncolgató Vörös sárkány (illetve az annál sokkal jobb, '86-os Embervadász) című filmet, az nagyjából sejti, miről van szó. Bár a detektívet alakító Edward Norton éppen csak megvillantotta a karakter lényegét: tökéletes empátiával nyomozó bűnügyi szakértő, aki meglehetősen készen van attól, hogy képes belelátni a sorozatgyilkosok elméjébe. A filmben szó sem volt Asperger-szindrómáról, autizmusról és rettenetes rémálmokról: egy decens, sármos, az átlagnyomozónál egy fokkal okosabb fickót láthattunk. Bryan Fuller most indult Hannibal című sorozata éppen ezért nagyjából figyelmen kívül hagyja az eddig elkészült filmeket és szerencsére - illetve az érzékeny lelkű, de kíváncsi nézők szerencsétlenségére - nem fogja vissza magát.

Forrás: www.nbc.com

Bár a címszereplőt milliók ismerik, a Hannibalt mégis sokan leírták látatlanul is. Mégis mit lehet kihozni az emberevő sorozatgyilkos figurájából, amit Sir Hopkins nem hozott ki? Hogy lehet sorozattá nyújtani egy olyan helyzetet - Graham és a doktor közös munkája és formálódó barátsága -, amelyet a Vörös sárkány egy pár célzással letudott? Mit kezd a témával egy olyan író, Bryan Fuller, akit leginkább meseszerű, színes, kissé groteszk produkcióiról ismerünk? Az izzadságszagot végül Mads Mikkelsen neve oszlatta el. Még a szkeptikusok is sejtették: ha valaki képes hitelesen megformálni a film- és irodalomtörténet legokosabb pszichopatáját, akkor az a rezzenéstelen arcú, villogó tekintetű dán színészóriás, többek közt egy nagyon jól sikerült James Bond-filmmel a háta mögött. Így is lett.

Nem lenne sok értelme kiállítanunk a zárójelentést az első epizód után, maradjunk tehát abban: mindenkinek érdemes vennie egy nagy levegőt, felkészülni a nagyon sok vérre, a rendszeresen visszatérő szürreális álomjelenetekre és a még bizarrabb történetre. A felállás - kannibál sorozatgyilkos kezel és segít először heccből, majd őszinte érdeklődésből egy sorozatgyilkosokra szakosodott FBI-profilozót - majdnem akkora agyrém, mint a meglepően sikeres és szintén nagyon véres Dexter című sorozat esetében, amely egy sorozatgyilkosokat gyilkoló sorozatgyilkosról szól, aki egyébként rendőrségi vérelemzőként dolgozik. (Szintén ajánljuk, ha már itt tartunk.)

Forrás: AFP
Mads Mikkelsen

Ha pedig úgy alakul. hogy unalmas lesz a Hannibal, hát legfeljebb Mads Mikkelsen miatt nézzük majd. (Bár van egy tippünk, hogy nem alakul úgy.) Mikkelsen Hannibalja precíz, tisztaságmániás, udvarias, de határozott, a munkája a hobbija, amelyből egyébként nagy lábon él, bár a feltűnést keresi; és persze főz, nem is akárhogyan. Minden anyuka ilyen férjet kívánna a lányának, még ha a tekintetében van is valami nyugtalanító. Bár a minimálisan is tájékozott néző már eleve képben van a pszichológus hűtőjének tartalmát illetően, ezt a készítők is tudják és nem is árulnak zsákbamacskát. Eközben Mikkelsen semmit sem árul el arról, mi jár valójában a fejében, csak egy-egy rándulás az arcán, villanás a tekintetében jelzi, hogy neki ez az egész egy játék, még ha közben emberek is halnak meg. Azt viszont nem tudtuk eldönteni, hogy Hugh Dancy csak Mikkelsen mellett tűnik mesterkéltnek, vagy egyszerűen csak túljátssza az autista, szociális fóbiákkal küzdő, szinte természetfeletti képességekkel rendelkező nyomozó szerepét. Arról nem is beszélve, hogy külsőre is inkább tűnik egy indie együttes hipszter frontemberének, mint beteg lelkű zseninek. Annyi baj legyen, hiszen van, ami kárpótoljon. A Hannibal bevezető része brutális, mégis szép, pontos, elegáns és éppen csak sejteti, mire számíthatunk.

És még valami: ha a kedves néző azon kapja magát, miközben Hannibalt nézi főzés és fogyasztás közben, hogy bizony akár meg is kóstolná az isteni mártásba tunkolt, nagy műgonddal elkészített tüdőt, ne szégyellje magát. Állítólag mindannyiunkban ott lakik mélyen az emberevő pszichopata...

Forrás: AFPKövesd az Akkor és most oldalt a Facebookon!


 Érdekel a retró? A régi idők nagy filmjei, zenéi, sztárjai? Kövesd az Akkor és most oldalt és szemezgess a gyönyörű fotókból és képösszeállításokból.


IRÁNY A FACEBOOK ÉS AZ AKKOR ÉS MOST OLDAL!

Ennyi erőszakot tévében még nem láttunk (18+)http://www.life.hu/szorakozz/20130405-szorakozas-es-teve-kritika-a-walking-dead-cimu-sorozatrol.html Így öld halomra a mocskos férfiakat (18+)http://www.life.hu/szorakozz/20130321-szorakozas-es-szabadido-tomb-raider-videojatek-es-lara-croft-figuraja.html Petting és New Yorkhttp://www.life.hu/szorakozz/20130215-carrie-naploja-kritika-a-szex-es-new-york-kezdeteirol.html