Csak csajoznak és csajoznak: a sorozataikban ők az ügyeletes szívtiprók, és ezt olyan stílusosan csinálják, hogy szeretjük őket nézni közben. A Life.hu összeállította a tévészériák legnagyobb szoknyabolondjainak toplistáját.
7. Barney Stinson - Így jártam anyátokkal (Neil Patrick Harris)
Az egyik legnépszerűbb és legviccesebb jelenlegi vígjátéksorozat szoknyapecérét ritkán látjuk hódítani, de annál gyakrabban beszél róla: a csajozós sztorijaival és tanácsaival könyveket lehetne megtölteni - nem meglepő, hogy ezt már meg is tették, magyarul is olvashatóak a Tesó Kódex és a Cseltár című kötetek. A főként tehát verbális csajozásban erős és az apakomplexusos lányokra bukó Barneyt pikáns módon egy vállaltan meleg színész, Neil Patrick Harris alakítja.
6. Ross doktor - Vészhelyzet (George Clooney)
Szinte már a múlt ködébe vész, amikor George Clooneynak még barna volt a haja, és fehér köpenyben fűzte a nőket a félredöntött fején virító sármos mosolyával, de hát neki is el kellett indulnia valahonnan. A Vészhelyzetben eredetileg mellékszereplőnek szánták, de aztán ő lett a legnépszerűbb a kezdeti gárdából, és az igazi mozis karrierig is ő jutott el - meggyőző volt az a románc Carol nővérrel, lássuk be.
5. Blažej doktor - Kórház a város szélén (Josef Abrhám)
Egy igazi retró nőcsábász a keleti blokkból: Blažej doktor a hetvenes évek végén és a nyolcvanas évek elején hódította meg a női szíveket a város szélén álló kórházban - és persze a KGST-országok fekete-fehér tévékészülékei előtt. A csélcsap, feletteseivel gyakran összetűző fiatal orvos még egy házasságtörő viszonyt is fenntartott Ina nővérrel, azt pedig kevesen tudják, hogy ez a csehszlovák sikertermék szolgált mintául a német Klinika című sorozathoz - így Blažej egyben egy másik sármőr, Udo Brinkmann elődjének is tekinthető.
4. Don Draper - Mad Men (Jon Hamm)
Don Draper mindig kifogástalan eleganciával öltözik, a nadrágja, öltönyei és ingei mellett pedig a modora is élére vasalt - de hát egy hatvanas évekbeli amerikai reklámügynökségen kreatív igazgatójánál ez nem is lehetne másképp. Draper számos sötét folttal rendelkezik a múltjában, de a jelene sem makulátlan: hiába van felesége, fűvel-fával csalja, amire a reklámszakma környékén nyüzsgő modellek kiváló lehetőséget biztosítanak számára.
3. Joey - Jóbarátok (Matt LeBlanc)
"Na mi a helyzet?" Ha valaki olyan nézés kíséretében tudja kimondani ezt a mondatot, mint Joey, annak biztos a sikere a nőknél. A Jóbarátok infantilis szépfiúja ennek megfelelően meg is fektet mindenkit, aki szembejön - míg persze aztán őt is utoléri egyszer-egyszer a szerelem (hiába, sokáig tartott a sorozat...) A Matt LeBlanc által játszott karakter olyannyira népszerű lett, hogy a Jóbarátok befejezése után saját sorozatot is kapott Joey címmel, ez azonban már nem tudott felnőni az elődje sikerességéhez.
2. Charlie Harper - Két pasi meg egy kicsi (Charlie Sheen)
A művészet utánozza az életet - szokás mondani, és talán a Két pasi meg egy kicsi nem a magasművészet csúcsa, de hogy Charlie Sheen saját magát játssza benne, és hogy ettől (volt) jó a sorozat, az biztos. A léha, negyvenes éveiben is csak a szexre és az élvezetekre gondoló, alkoholista karaktert nyilván nem véletlenül hívják épp szintén Charlie-nak - akinek, mint később kiderül, nagyrészt családi okokból vannak súlyos problémái az érzelmi elköteleződéssel.
1. Hank Moody - Kaliforgia (David Duchovny)
Ha tehetné, minden férfi Hank Moody szeretne lenni - hangzott el egyszer egy társaságban az örökbecsű megállapítás, amely talán azt is megmagyarázza, miért Kalifornia legmenőbben szétcsúszott írója a listánk első helyezettje. Hank piszkosul tehetséges, állandóan bulikban lóg, kíméletlenül őszinte, az írásaiból filmeket csinálnak, és még csak nem is egy érzelmi roncs: ő igazából csodálja a nőket, lelke mélyén romantikus alkat, és olthatatlan vonzalom fűzi élete szerelméhez. Csak épp mindig elszúrja, és akkor jön az a sok pia meg az a sok nő... Ráadásul ami érvényes Charlie Harperre, az itt is igaz: a szexfüggőség miatt már nem egyszer kezelt David Duchovny (saját) élete alakítását nyújtja a szerepben.
