Rózsaszín Bőrönd Expedíció milliárdos üzletember szex szex a repülőn
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Olivia vagyok, 29 éves, és sohasem vágytam kényelmes turistautakra. Azt akarom látni, hogyan élnek, szeretnek, sírnak az emberek. És minél távolabb utazom, annál messzebb vágyom. 

Végre a felhőkben érzem magam. Illetve hát ott is vagyok. Száll a gépem Tokió felé. Két üléssel arrébb Gery, multimilliárdos cipőgyáros utastársam heves udvarlásba kezd. Hogy kerültem a business classra? Titok. Illetve majd máskor elmesélem. Szóval ennek a Gerynek be nem áll a szája. Fél óra múlva már tudom, hogy hány cége van, hány felesége volt, és hány szeretője lesz. És hogy ők csinálják a PET Shoest, tudjátok, ott van a világon mindenütt ez a márka. És új cipőkollekciójának tervezője Madonna tesója. És állítólag nincsenek jóban Madonnával, mert az a nő egy totál "control freak". "Really" - nézek ki a First Class Fashionból, ahol épp egy Madonnáról szóló cikket olvasok. Arról szól, hogy egy huszonéves sráccal kavar Madge. Csúcs az a nő, illetve csúcs volt, mostanság viszont kezd ciki lenni a pasiválasztásai miatt. Persze féltékeny rá a fél világ, azért terjesztenek róla mindent. Egyébként meg nem fogok hasra esni attól, hogy ez a bizonyos Gery kinek a kijét ismeri.

Forrás: Thinkstock

Betakarom magam. Andrew illatát érzem. Ó, de finom. Hatalmasat ásítok. Gery meg csak nyomja, nyomja a szöveget. Aztán nyúl a kezemért, megragadja és megcsókolja. A keze hidegverejtékes. Undorító. Mintha egy béka nyúlt volna hozzám. Egyre ellenszenvesebb. De hát a kezdeti érdeklődésemtől teljesen begerjedt. Valamit kérdez, hogy "csináltam-e már repülőn?" Meg majd ha mindenki alszik, menjünk ki a mosdóba. Minek néz ez engem? Mindjárt ráöntöm a Moet pezsgőt. Na, hát nekem erre a beszélgetésre egyáltalán nincs szükségem. Beveszek még két szemet anyám altatójából. Ráiszom két pohár Moét. Lassan összefolynak a dolgok. Gery nyomja a szöveget, épp csak hallom, "absolutely, absolutely" - bólogatok. De már összeakad a nyelvem. Arra emlékszem még, hogy a sztyuvi kaviárt hoz, mondom, tegye le, please. Aztán se kép, se hang.

Rózsaszín Bőrönd Expedíció

"Minél távolabb utazom, annál messzebb vágyom"
A 2015-ös év sikergyanús kötete valós élményeken alapul. Ha kíváncsi vagy a kalandregény folytatására - a legpikánsabb vagy épp a legundorítóbb sztorikra - akkor a könyvet kedvezményesen előrendelheted Olivia blogján. Lájkold a Facebookon is!

Maszkos japán orvos ébreszt. Mosolygós. Ilyen lehet a japán népmesékben a manó. Igen, igen, igen. Mesében érzem magam. Minden tompa, lassú és kiszámítható. Az orvos fogja a csuklómat, legszívesebben énekelnék. Azt úgyis nagyon szeretek. Elkezdem. De nem jön hang a torkomon. La-la-la-la la-la la-la. Gery mellettem fontoskodik. A kisasszonyok készülődnek. Egy hordágyra tesznek. Csak tegyenek. Reptéri mentő vár ránk. A belsejében minden narancssárga. De jó nagyot lehet itt aludni. Ringat. Puha az ágy. Oldalra fordítom a fejem. Mi ez? Hova visznek? A reptéri megfigyelőbe? Gery kísér. Állítólag azért visznek, mert nem tudtak felébreszteni leszálláskor. Akkor ugrik be anyám altatója. Túladagoltam magam. A megfigyelőben Gery fogja a kezem. Tényleg iszonyú széles az állkapcsa. Valamelyik őse gonosz ragadozó lehetett. Megint elalszom.

Forrás: Thinkstock



Fáj a fejem. Úgy érzem magam, mintha egy hólapáttal hátulról fejbe vágtak volna. Ülök valahol. Olyan repteres az egész. De hát miért lenne a reptér fehér függönnyel feldíszítve? Három bűbájos stewardess és egy férfi próbál ébresztgetni. Hol vagyok? Kiderül, hogy már másfél órája megérkeztem Japánba. A reptér egyik helyiségében próbálnak életet önteni belém. Nahát, ez király. Nem így képzeltem a megérkezésemet Japánba. Ráadásul ez a Gery játssza a lovagot. Ez marhára idegesít. Nincs szükségem utánfutóra, köszönöm, elboldogulok egyedül is. Menjen a dolgára a cipői után. Teljesen tiszta már a fejem.

- Nem, nem kell orvos, nincs rá szükségem.
- Biztos? - kérdezi az egyik kisasszony.
- Buta dolog, de tényleg semmi, a repülés miatt vettem be pár altatót. De már jobban vagyok. Köszönöm.
- Várja valaki?
- Persze, persze.

Ezt nem igazán értik, mert magyarul mondom. Aggódva néznek rám. Hát ezt utálom a legjobban. Nem vagyok már kislány. Majd megoldom a dolgaimat, hiszen a legjobb még csak most jön - jut eszembe a gurum, és mosolyogva nyúlok rózsaszín bőröndömért. Irány Tokió.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.