Sokan hiszik, hogy fejleszti felfogásunkat, ha regényeket olvasunk, ugyanakkor nem sok tudományos bizonyíték van arra, hogy tágul a látókörünk és fejlődik az intellektusunk, csak mert az Anna Kareninát vagy a Jane Eyre-t olvassuk. Egy új tanulmány azonban rámutat arra, hogy érdemes kitalált történeteket olvasni, sőt nézni, mivel az empátiánk így jelentős mértékben fejlődhet.

A Trends in Cognitive Sciences című szaklapban publikált összefoglaló anyag szerint miközben olvasunk, óhatatlanul beleképzeljük magunkat a főhős bőrébe, ezáltal pedig képet kapunk mások érzéseiről, motivációiról, elképzeléseiről – mindez pedig a hétköznapi életünkre is hatással lehet.

Az elképzelés, hogy a pszichológia és az irodalom között átjárás van, egészen új irányzat. Manapság óriási a pezsgés a témában. A kutatók kezdik végre felfedezni azt, hogy a képzeletvilág rendkívül fontos pszichológiai szempontból" – mondja az összefoglaló egyik szerzője, Keith Oatley, a Torontói Egyetem munkatársa.

Forrás: Dreamstime

Az összefoglalóban bemutatott egyik kutatás során arra kérték a résztevőket, hogy képzeljék el azokat a néhány szavas kifejezéseket, amelyeket megosztanak velük (pl. „sötétkék szőnyeg", narancssárga csíkos ceruza" stb.), miközben fMRI-gép segítségével vizsgálták az agyműködésüket.

„Csupán három ilyen egyszerű kifejezés elég volt ahhoz, hogy a hippokampusz elképesztő mértékben aktivizálódjon. Ez az agyterület, amely a tanulással és a memóriával hozható összefüggésbe. A lényeg abban rejlik, hogy az olvasó saját elméjének hatalmáról van szó" – vélekedik Oatley.