1957. január 4-én éjjel 11:15-kor a Richard D. Corn teherautósofőr, a Kaliforniában található Coachella-völgyben haladt, amikor megpillantott egy nőt az utakon. Az asszony fürdőköpenyt és papucsot viselt. Szőke haja tele volt homokkal. „A nő hisztérikusan és zavarodottan viselkedett. Könyörgött, hogy álljak meg" – mondta a sofőr. Az asszony nem volt más, mint Marie McDonald ünnepelt színésznő, akinek 24 órával korábban az eltűnésével voltak tele az újságok...

Marie McDonald 1923-ban született Kentucky államban. Tizenhét évesen szépségkirálynőnek választották, és azonnal a Broadway táncos lánya lett. A 40-es években filmekben kapott kisebb szerepeket, és heti 75 dollárért leszerződött az egyik nagyobb stúdióhoz. Egyetlen biológiai gyermeke (Marie örökbe is fogadott két gyermeket) szerint az anyja, egy okos, tehetséges nő volt, így számára is megalázó volt, hogy csak a szépsége miatt kap szerepeket a filmiparban. 1947-ben Gene Kelly oldalán játszott a Living in a Big Day moziban, majd behívták a Born Yesterday című film főszerepének meghallgatására. A szerepet végül nem ő, hanem Judy Holliday kapta, aki a filmben nyújtott alakításért Oscar-díjat is kapott. McDonald pedig egy olyan színésznő lett, akiről leginkább a magánélete miatt írtak a lapok.

Volt is miről írni, hiszen Marie a harmincas évei elejére, már negyedik férjénél tartott, és néhány hónapig szeretője volt a hírhedt alkoholcsempésznek, Bugsy Siegelnek is. „Valósággal üldözték őt a férfiak és azt hiszem, hogy ez a külsejének volt köszönhető. Anyám pedig képtelen volt nekik nemet mondani."- mondta Maria lánya Tina, az Entertainment Weekly magazinnak. A harmadik és negyedik férje is Harry Karl, tehetős üzletember volt. 1954-ben váltak el először, és a bírósági procedúra után, a színésznő cikkben üzente meg volt férjének, hogy mennyire elviselhetetlennek tartja. Egy évvel később azonban újra összeházasodtak, de a második igen sem tartott sokáig. Újabb egy év elteltével, megint a bíróságon találták magukat. Marie nemcsak a válási papírokat nyújtotta be, de fel is jelentette a férjét, annak erőszakos viselkedése miatt. És el is érkeztünk ahhoz az 1957-es éjszakához, ahol a történetünket kezdtük...

Marie kaliforniai otthonában volt, lefekvéshez készülődött. A földszinten már aludt a személyzet, az emeleten pedig a színésznő három gyermeke pihent (köztük a legkisebb, az öthónapos Tina). A színésznő hangokat hallott a kertből. Kieresztette kutyáját, amikor is két fegyveres, bőrkabátos férfit pillantott meg a kertben. „Fogja vissza a kutyáját, különben lövünk!"- mondta neki az egyik fickó, és a színésznő elmondása szerint rászegezte a fegyverét. Marie ezután beengedtek a támadóit a házba. „Akarjuk a pénzedet, az ékszereidet és a testedet" – ezeket a szavakat címezte neki az afroamerikai és a mexikói támadó a színésznő emlékei szerint. A fegyveresek 30 perc alatt szedték össze az értékeket, közben folyamatosan figyelmeztették a dívát arra, hogy ha sikítani mer, lelövik az emeleten alvó gyermekeit. Miután végeztek, egy levelet hagytak a nő házának postaládájába, az asszony fejéhez pisztolyt nyomtak, beültették a kocsijukba és elhajtottak.

Az állítólagos elkövetőkről készült fantomképekForrás: Los Angeles Times

Úgy egy órát autóztak a Kaliforniai sivatagban, mire egy kis faházhoz értek, ahol megálltak. Ott gyógyszereket adtak a nőnek, aki elájult. Ez idő alatt Marie anyját egy ideges, fiatal férfi hívta telefonon. A fickó közölte, hogy náluk van a lánya, akinek nem esik baja, ha a rendőrség nem áll az útjukba. Az asszony azonnal hívta a rendőrségét, akikkel Marie házában találkozott. Az ajtó és a kapu nyitva volt, az értékek eltűntek, de a gyermekek békésen aludtak az emeleten. A zsaruk megtalálták a postaládába rejtett üzenetet, melyben a rablók pénzt követelnek a színésznőért cserébe. Hajnal kettő után 10 perccel, Marie férje, Harry Karl is egy telefonhívásra ébredt. „Nálunk van a nejed"- súgta a vonal túlsó végén egy hang.

Hajnal négyre a kába Marie magához tért a bungalóban. Elmondása szerint a férfiak kimentek valahová és ő egyedül maradt a házikóban, ahol egy telefon is volt. A színésznő felhívta az egyik telefonszámot, amit fejből tudott. A szám Harrison Carroll újságíróhoz tartozott, aki többnyire a sztárokról írt. „A lakásomban voltam, amikor a két férfi bejött hozzánk és elraboltak. Nem sokra emlékszem, azt sem tudom, hol vagyok. Könyörgök Istenhez, hogy segítsen." – mondta a színésznő az újságírónak. Az elrablók napközben sem kerültek elő, így Marie további két embert hívott fel, az egyik Michael Wilding színész, a másik Harold Plant ügynök volt. Délután háromra, pedig az ország összes újságja címlapon közölte Marie elrablását. Amikor Marie a harmadik hívást intézte, a két férfi visszatér a bungalóba. A nyakán fogva a földre teperték a színésznő, többször arcon és mellkason ütöttek. Mire a nő magához tért, már ismét a kocsiban ült a támadóival, akik a határ felé tartottak. Mielőtt kidobták volna őt a kocsiból a sivatagban, még lecsavarták az ujjáról a gyémántgyűrűjét, amit Harrytől kapott, majd magára hagyták. Így kóborolt az utakon, a megvert, zavarodott színésznő, akivel kamionsofőr, hajnalban találkozott.

Marie McDonald (balra) és a titokzatos eltűnésével foglalkozó újság címlapja (jobbra)Forrás: Los Angeles Times

Ez volt a sztori, ahogyan Marie elmesélte a rendőrségnek és a nyilvánosságnak.

Január 7-én a Maria hatalmas napszemüvegben érkezett meg a háza elé, és az újságírók kérdéseire ezt mondta. „Köszönöm Istennek, hogy biztonságban lehetek a gyermekeimmel. Voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, hogy már soha többet nem láthatom őket." Amit azonban a nő nem tudott az az volt, hogy mielőtt előkerült, a volt férje is nyilatkozott a lapoknak. „Marie nagyon beteg. Azt gondolom, hogy önként hagyta el a házát éjszaka" – mondta Harry Karl január 6-án a riportereknek.

Nem a férj volt az egyetlen, aki úgy gondolta, hogy Marie magának szervezte meg az elrablását. A rendőrség néhány nyomozója szerint sem állt össze a kép. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a zsarukban dolgoztak az előítéletek is, melyek abból adódtok, hogy a nő az elmúlt években folyton a magánéletével (ittas vezetés, házasságok, válás...) szerepelt a címlapokon. McDonald egyébként sem ápolt jó kapcsolatot a rendőrséggel, miután egy igazoltatás során megpofozta az intézkedő rendőrtisztet. Marie azt is állította, hogy szexuálisan bántalmazták az elrablói Allan Fisher szakértő azonban, nem találta a testén erre utaló jeleket. „Egy emberrablást a lehető legrövidebb idő alatt tudnak le az elkövetők. Nem tart harminc percig... Hihetetlen az is, hogy a bűnözők egyedül hagyják a házban az elrabolt személyt, és a telefont. Még akkor is, ha a sértett eszméletlen... És miért az újságírót, meg az ügynökét hívta, a rendőrség helyett?"- mondta Edward Walker, a Los Angeles-i rendőrség nyomozója.

Marie ekkor módosította korábbi elmondását. Hogy eloszlassa a rendőrök kétkedését, azt nyilatkozta, hogy az elrablók követelték tőle, hogy intézzen hívásokat (ő diktálta a számokat, és a férfiak tárcsáztak), hogy minél többen értesüljenek a váltságdíj igényükről. Arra azonban továbbra sem tudott választ adni, hogy miért ezeknek az embereknek a neve jutott az eszébe. Ráadásul számos hasonlóságot fedeztek fel McDonalds beszámolójában, és Sylvia Tate 1956-os, The Fuzzy Pink Nightgown című regényében leírtak között.

Marie McDonald rendőrök és újságírók gyűrűjébenForrás: Los Angeles Times

Marie ezután teljesen elzárkózva élt otthonában a gyermekeivel. A házba csak az anyja, akkori párja, valamint a Marilyn Monroe-t többször is védő sztárügyvéd, Jerry Giesler mehetett be. Giesler volt az, aki közölte a rendőrséggel, hogy Marie hajlandó alávetnie magát hazugságvizsgálatnak is. William H. Parker rendőr pedig azt nyilatkozta, hogy az elkövetőket kellene keresni, és nem egy regény alapján eldönteni, hogy mi az igazság. Két héttel később a bíróság nem talált elegendő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy vádat emeljenek, a két ismeretlen támadó ellen. „Hogyan tudnék meggyőzni 19 férfiból álló esküdtszéket, ha a rendőrség sem hisz nekem?” – mondta Marie, aki állította, hogy az elkövetők arcán bizonyára még most is ott van a sok karcolás nyomás, amiket ejtett rajtuk, csak keresni kellene őket. „Nem fogok nyugodni, amíg azok a férfiak az igazságszolgáltatás elé nem kerülnek"- nyilatkozta a bíróság előtt.

Tizennégy hónappal Marie McDonalds elrablása után, a színésznő azzal állt elő, hogy pontosan tudja, kik állnak az elrablása mögött. Marie azt állította, hogy a két férfi felvette vele a kapcsolatot és Las Vegasban 5000 dollárt adott át nekik, hogy elárulják, ki bérelte fel őket. „A volt férjem Harry Karl volt a felbujtó. Ő szervezte meg az elrablásomat. Harry könyörgött nekem, hogy ezzel az információval ne menjek a rendőrségre." – mondta a riportereknek Marie. Harry Karl újból aggodalmát fejezte ki volt neje mentális állapota miatt, és alaptalannak nevezte a vádakat. A rendőrség viszont közölte, hogy amint az asszony visszatér a városba, keresse fel őket a bizonyítékokkal. Karl még azon a héten hazugságvizsgálatnak vetette alá magát, amely tisztázta a volt neje vádjai alól. Marie pedig sajtótájékoztatót tartott, ahol visszavonta a korábbi állításait. Kivéve egyet. Továbbra is vallotta, hogy Karl megfenyegette őt, hogy az életére tör, és így vagy úgy, de végez vele.

A színésznő mesél az elrablásáról hazaérkezésekorForrás: Los Angeles Times

Marie McDonald elrablásáról soha nem derült ki az igazság Harry és Marie válását végül 1958-ben mondták ki. Az asszony 1965-ben lett öngyilkos. Kábítószer-túladagolás végzett vele. Holttestére hatodik férje talált rá. Tina, Marie egyetlen vérszerinti gyermeke 9 éves volt ekkor. Tina az apjához, és annak új feleségéhez, Debbie Reynolds színésznőhöz került. „Emlékszem, hogy egy sárga taxi megállt a házunk előtt. Apám és Debbie szálltak ki belőle. Azt mondta nekem és az örökbefogadott testvéreimnek, hogy szólítsuk anyunak, majd elindultunk Carrie (Carrie Fisher, Debbie lánya – a szerk.) kilencedik születésnapjára"- mondta Tina az Entertainment Weekly munkatársának. Debbie Reynolds haláláig támogatta McDonald három gyerekét.