Szívfacsaró: egy hajléktalannal nosztalgiázott pályakezdéséről Benkő László

Már gyerekként is a zene lengte körül az életét a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar zenésznek, Benkő Lászlónak. Az Omega billentyűse szülei révén komoly zenei oktatásban részesült, az ABC tanulásával egy időben tanult meg zongorázni. „A családban anyai és apai ágon is nagyon eltökéltek voltak a zene, a zenei nevelés kapcsán. Természetes volt, hogy van egy hagyományos zongoránk. Ahogy az is, hogy hat évesen az iskolában zongora- és énektanításban is részesültem. Nagyon szigorú – egyben csodálatos tudású – tanárnőm volt, aki az ABC-vel párhuzamosan tanított nekem zenét. A szigorúság jelképe volt, hogy az otthoni zongora mögött a nagy, kihúzható, családi asztalon mindig volt egy nádpálca. Ez mindig engem „nézett" a hátam mögül, így amikor egyedül gyakoroltam, arra voltam késztetve, hogy szorgalmas legyek" – idézte fel nevetve gyermekkori emlékeit Benkő László, akinek nemrég egy hajléktalan juttatta eszébe pályakezdése egyik legszebb momentumát.

„16 évesen lettem a Vigadó melletti étterem zongoristája. Valami történt a zenészükkel és kérték, ugorjak be helyette. Édesapám szülői engedélye és egy gyors vizsga is kellett ahhoz, hogy ott játszhassak. Mikor legutóbb arra jártam egy hajléktalan szólított meg. Felidézte, hogy ott volt kissrác korában, mikor én tizenévesen ott zongoráztam. Persze ezt soha nem fogom elfelejteni, de emlékeztetett mindarra, hogy innen indultam" – idézte fel a múltat Abaházi Csabának a Sláger Ikonban Benkő László.