Egy tanárnő végső elkeseredettségében nyílt levelet írt az EMMI-nek

Sulyok Blanka egy budapesti, faipari szakközépiskola magyartanára, és végső elkeseredettségében küldte el nyílt levelét az EMMI-nek. A levelében írja, szeret ott tanítani, de nem azért, mert olyan nagy öröm a központilag előírt anyagot „leadni”, hanem

Mert – mint írja - nem az „anyagot”, hanem a diákokat tanítja első sorban, és a diákok – a kamaszos flegmaság vagy az iskola intézményével szemben évek alatt, masszívan kiépült, negatív előítéletek páncélja mögött – érzékenyek, kreatívak, okosak, tehetségesek."

A tanárnő szerint amíg diákjait hidegen hagyja a Bánk Bán, addig nagyon is érdekli őket Erdős Virág kortárs költő egyik verse.

"Az egyik órán egy tizedikes fiú ezeket a sorokat írta a vers mintájára: Na most akkor mondjátok meg, nagyokosok, mi legyen/ ki ne legyen miközülünk maholnap, és ki legyen/ ki tanuljon szorgalmasan emelt szintű kémiát/ ki stoppolja Mekis műszak után még a zokniját/ ki jusson be egyetemre maximális pontszámmal/ ki vágódjon diszkó után egy oszlopnak pont százzal...”

Levelében azt is kifejti, hogy több tanítványa jutott el a faipari képzésről egyetemre,

Majd azt is hozzátette, hogy azzal, hogy az iskolák közötti átjárást és az egyéb irányú továbbtanulás lehetőségét ellehetetlenítik, valamint – szabad órasáv híján – a csoportbontásokat és az érettségire való felkészítést tovább szűkítik, a lemorzsolódások aránya

Zárásképp pedig azt írja, hogy „A szakképzésben tanul a magyar fiatalok két harmada. Ha elveszik a tanítványaink jövőjét, az ország jövőjét is elveszik. Ez nem praktikus. Nem szakszerű. Nem gazdaságos. Nem igazságos. És nem emberséges.”

A teljes levelet itt elolvashatja.