Ezekben a forró nyári napokban legalább azzal enyhíthetünk a hőség okozta kellemetlenségeken, hogy megnézünk olyan filmeket, amelyek hősei nálunk sokkal jobban szenvednek a kánikulától. Ráadásul nekik legtöbb esetben muszáj sorsfordító tetteket is végrehajtaniuk közben.
Hátsó ablak (1954)
Hitchcock klasszikus remekművében fontos dramaturgiai funkcióval bír a meleg nyári idő: emiatt vannak ugyanis állandóan nyitva az ablakok a szemközti házban — és emiatt láthatja meg a lábtörése miatt mozdulatlanságra kárhoztatott, unatkozó főhős azt a gyilkosságot, ami az egész cselekményt beindítja. Miközben a kánikula a híres hitchcocki feszültségnek sem tesz persze rosszat.
12 dühös ember (1957)
Hogy a kánikula milyen mértékben képes növelni az emberekben rejlő feszültséget, arra a 12 dühös ember a legjobb példa: egy kis levegőtlen szobába összezárt esküdtjei gyorsan lezavarnák a tárgyalt ügy ítéletét, és amikor egyikük kekeckedni kezd, annál idegesebbek lesznek. Aztán kiderül, hogy a kekeckedés igazából az igazságért való kiállás, amit még ilyen körülmények között is muszáj végiggondolni.
Kánikulai délután (1975)
Egy balul sikerült rablás után filmünk hősei a címben jelzett napszakban szorulnak be túszaikkal a bankfiókba, hogy aztán társadalomkritikus médiaszenzációvá legyen az akciójuk és személyük. Közben viszont odabent korántsem az erotikától fülledt a hangulat — noha a rablásban részt vevő, Al Pacino és John Cazale alakította párost gyengéd szálak is fűzik egymáshoz.
Szemet szemért (1989)
Szintén egyetlen napon, a nyár legmelegebb 24 órája alatt játszódik a brooklyni gettó utcáin Spike Lee első rendezése, amiben a faji ellentétek éleződnek ki a végsőkig a pattanásig feszült idegek következtében. Társadalmi látlelet kicsiben, kánikulában.
Összeomlás (1993)
Hogy a Michael Douglas által (élete teljesítményével) alakított főhős miért kattan be ezen a napon, arra jó sok oka van — és ezeket fokozatosan meg is tudjuk, a filmben elkövetett ámokfutásával párhuzamosan. De hogy miért épp ezen a napon kattan be, és miért épp ezt az utat járja be ezen a napon, ahhoz bizony lehet köze a nyári hőségnek is, meg persze a közlekedési dugónak, aminek közepén rostokolva egyszer csak elhatározza magát.
Die Hard – Az élet mindig drága (1995)
Joe Cocker „Summer in the City" című számával kezdődik a film, életképeket mutatva a nyári melegben ébredező New Yorkról — hogy aztán váratlanul bomba robbanjon az egyik utcában, és bejelentkezzen egy terrorista, aki személyesen John McLane-nel akar játékba kezdeni. És noha számít még arra is, hogy ebben a nagy melegben inkább a liftet használják a banki alkalmazottak, de Bruce Willisszel kikezdeni továbbra sem jó ötlet.
Kánikula (2001)
Az osztrák jóléti társadalom és néplélek kegyetlen kutatója és ítésze, Ulrich Seidl ebben a groteszk humorú filmjében hat különböző életet mutat be ugyanabból a közegből: a külvárosi állampolgárok nyári napjaiból. A nyomasztó hőségben nincs megkönnyebbülés, az emberek pedig a ruháikkal együtt a maszkukat is levetve megmutatják igazi(?) arcukat.