Egy hölgy az űrből

Valentyina Vlagyimirovna Tyereskova 1937. március 6-án született Oroszország közepén, egy Bolsoje Maszennyikovo nevű kicsiny faluban. Családja pont olyan volt, mint a legtöbben arrafelé: apja földmunkás-traktoros, anyja szövőnő. Édesapjára szinte nem is emlékezhet: a férfit lánya születését követően nem sokkal besorozták a Vörös Hadseregbe, majd 1939-ben meghalt a szovjet-finn háborúban. A családnak tehát apa nélkül kellett boldogulnia, így aztán Tyereskova már korán megízlelte, mi az a munka. Az iskolát kénytelen volt hamarabb befejezni, mivel 1954-től, anyjához hasonlóan a textilgyárban dolgozott, miközben pamutfonó technikus-technológus szakképesítést szerzett esti tagozaton.

Amikor ilyesmit hallok vagy olvasok, mindig belegondolok abba, amikor nekünk volt vizsgaidőszakunk a testvéremmel. Anya és apa lábujjhegyen járkáltak a lakásban, folyton valami finomsággal leptek meg minket, és abszolúte semmit sem kellett csinálnunk a tanuláson kívül. Nagy erő és kitartás kell ahhoz, hogy miután az ember tinédzserként egész nap keményen dolgozik, este holtfáradtan még tanuljon is. A kényszer nagy úr! Később, amikor a család egyenesbe jött kissé, Tyereskova engedhetett vágyának és ejtőernyőzni járt szabadidejében. Első ugrása 1959. május 21-én volt. Itt meg is állnék egy percre. Ejtőernyőzés. Aki próbálta már, azt mondja, eszméletlen. Aki lentről látja és olyan tériszonyos, mint én, annak maga a kénköves pokol. Tehát nem mondom, hogy feltétlen megértem a szenvedélyét, de igyekszem beleélni magamat. Mire az űrrepülős részhez érünk, remélem, a szédülésem is elmúlik. Addig szokatom magamat a magasröptű mondatokhoz.

Történelmi kitérő szükségeltetik, mielőtt továbbmegyünk. A hidegháború derekán a Szovjetunió és az Egyesült Államok annyiszor léptek egymás tyúkszemére, ahányszor csak tudtak. Versenyeztek mindenen: kinek van több pénze, nagyobb hadserege, gyilkosabb fegyvere, és ki hódítja meg elsőként a csillagos eget. Beindult az űrverseny! Az szovjetek fellőtték a Szputnyik 1 műholdat, aztán Lajka kutyát. Erre válaszul az amerikaiak is fellőttek pár szondát, köztük olyat is, ami a mai napig az űrben kering, meg olyat is, amiben Sam, a majom utazott. A szovjetek következtek: 1959-ben valamiért a Holdat kezdték lövöldözni Luna1, 2, 3, 4, satöbbi nevű űrszondáikkal. Passz, hogy miért! Az egyikkel mellélőttek, egy másik telibe találta, a többi pedig tanulmányozni kezdte a Holdat a későbbi években. Amikor a Hold unalmassá vált, a versenyzők hunyorítva messzebb néztek. Az amerikaiak a Marsra, a szovjetek a Vénuszra repítettek szondákat.Végül a szovjetek merész húzásra szánták el magukat.

1961. április 12-én fellőtték Jurij Gagarint az űrbe. Elsőként a világon. Az amerikaiak meg marhatták az arcukat kínjukban, hogy ez miért nem nekik jutott először eszükbe. Ezek után érthető volt, ha a szovjetek magukénak akarták az Első nő az űrben címet is. Megindult hát a toborzás. Több százan jelentkeztek, köztük Tyereskova is. A kritériumok a következők voltak: olyan nőt kerestek, aki 170 centiméternél alacsonyabb, 70 kilogrammnál könnyebb, 30 évesnél fiatalabb és gyakorlott ejtőernyős. Tyereskova mindenben jó volt, egyetlen ellenérv mégis mellette szólt: nem rendelkezett repülőgép-vezetési gyakorlattal. Úgy fest, ez mégsem volt akkora bukkanó, hamar megtanult mindent a kiképzésen. Az eredeti tervek szerint két nőt lőttek volna fel, végül csak Tyereskova mellett döntöttek, így Valentyina Ponomarjova, a kitűnő vadászpilóta a Földön ragadt. Helyette egy szovjet férfi pilóta vezette a másik gépet. Ketten indultak neki egyszerre, de két külön gépen. Egy nő és egy férfi: Tyereskova és Valerij Fjodorovvics Bikovszkij űrhajósok a Vosztok-5 és Vosztok-6 fedélzetén. A döntést maga Hruscsov hozta meg.

Eljött a kilövés napja: 1963. június 16-a. Csak elképzelni tudom, hogyan érezhette magát Tyereskova. Vajon izgult? Várta? Hazaszaladt volna legszívesebben? Csak sejtésem van arról is, hogy én most, 2012-ben mennyire izgulnék egy ilyen kilövés előtt. Nyilván nem tartunk még a telekommunikációs és technikai fejlődés csúcsán, de azért pont ötven évvel modernebbek az eszközeink, mint akkor. Mégiscsak a hatvanas évekről beszélünk. Biztosan voltak dugi katonai okosságok, amikről én mit sem tudok. Nyilván jól összerakták az űrhajót is, ha egyszer az épségben visszajött. És mégis. A mai gépekhez képest ezek bizonyára jóval kezdetlegesebbek voltak, szóval a beszálláshoz bátorság kellett - vagy egy kis szocialista nyomás.

A kilövést követően Tyereskova így jelentkezett be az űrből: "Itt sirály, itt sirály, a repülés rendben zajlik, a közérzetem jó". Hazudott. Két napot, 22 órát és 50 percet töltött az űrben, eközben 48 alkalommal kerülte meg a Földet. Az orra folyamatosan vérzett a súlytalanság miatt, és egyfolytában rosszul volt. Minderre persze csak jóval a Szovjetunió felbomlását követően derült fény, addig a cenzúra idején az a hit élt, hogy egy bádogdobozban hánykolódni az űrben jó móka az erős szovjet asszonyok számára. A női űrprogramot végül leállították Tyereskova visszatérése után, ugyanis a földi irányítók arra a következtetésre jutottak, hogy a nők nem bírják a repülést, és kész. Leszámítva, hogy nem érezte magát rózsásan, Tyereskova a mai napig szépen emlékezik vissza a látottakra és a tapasztaltakra. Szó, ami szó: a feladatot derekasan teljesítette. Ő volt az első nő az űrben, sikeresen pályára állt, fizikai és űrbiológiai kísérleteket végzett az űrben, megfigyelte a Föld légkörét és felszínét, valamint tesztelte a kézi vezérlést és a rádiókapcsolatot, majd két nappal később sikeresen landolt. Azért ez egy nagy bravúr volt akkor, hozzáteszem, most is az lenne sokunk számára.

Landolását követően Tyereskova nemzeti hős lett, egy csapásra minden szovjet nő példaképévé vált. Ami viszont igazán kedveltté tette, az a házassága volt. Szocialista nyomás hatására rohamtempóban férjhez ment űrhajós kollégájához, Andrijan Nyikolajevhez, a Vosztok-3 pilótájához. A frigyet Cupido helyett Hruscsov szőtte - el kell ismerni, ügyesen. A filmekben sem lehetne jobb véget találni egy ilyen kalandnak. A nő, aki elsőként járt az űrben, visszatérve a Földre beleszeret űrhajós kollégájába. A népnek tetszett, amit látott. Amikor pedig kislányuk is született, a szocialista blokk rendkívül elégedetten mosolygott és levonták a következtetést: a világűrben utazgatni teljes mértékben ártalmatlan az emberi szervezetre. A pár egyébként nem maradt együtt örökké, 1982-ben elváltak.

Tyereskova űrutazását követően elvégezte a repülőakadémia űrhajós szakát, sokat írt űrben töltött élményeiről, előadásokat tartott, sőt, egy újabb rekordot is beállított: a szovjet hadsereg első női tábornokává léptették elő. Később csökkent katonai feladatköre, de továbbra is közszereplő maradt. Rengeteget utazott, beszédeket tartott, síkra szállt a női egyenjogúság mellett. Parlamenti képviselő lett, majd elnökségi tag, a szovjet nőbizottság elnöke. Rengeteg épület, utca és park viseli a nevét, illetve róla nevezték el a Hold egyik kráterét is. Szerintem teljesen jogosan, nem semmi dolog első nőként meghódítani a kozmoszt. Minél többet gondolkozom az űrutazáson, annál vonzóbbnak és félelmetesnek tűnik egyszerre. Földöntúli élmény? Erről a jelenleg 75 éves Tyereskova többet tudna nekünk mesélni.