Bereczki Zoltán tánc és ének nélkül

Life.hu

2014.01.11.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Bereczki Zoltán már a második évadját tölti a Centrál Színházban, ahová prózai szerepekre szerződött. Igazi prózai színészként csak ebben a színházban látható, egyébként természetesen vállal show-fellépéseket, koncerteket is.

A Centrál Színház Illatszertár című édes-bús komédiájában egy hiú gigerlit, Kádár urat, a Függöny fel! bohózatban egy öntelt és szerelmes színészt játszik, aki egyébként éppen egy izgalmas randevúra készül, amit aztán a körülmények rémálommá változtatnak a számára.

Alig egy hónapja, hogy megnyerte a TV2 Sztárban sztár versenyét. Bár rengeteg siker érte és sok-sok elismerést kapott, ez mind nem a véletlen műve. A művészi pályáját nagy műgonddal tervezi meg, kevesen tudják róla, hogy miközben a Színművészeti Egyetem musical szakára járt, elvégzett egy közgazdászképzőt is. A pontosság, az alaposság, a precizitás minden alakítására jellemző. A prózai szerepei is pontos koreográfiát követnek. Kádár úrnak is sajátos mozgása van, de Garry szerepében olyan, mintha nem is lennének izületei. Ugrál, esik, kel, holott „csak” prózai szerep.

„Nincs olyan, hogy 'csak'. Ha elvállalok valamit, azt teljes erőbedobással, magamat sem kímélve próbálom végig. A térdem, a bokám mesélhetne erről, de hál' istennek egyelőre még megbocsátják, hogy kihasználom őket. A Centrál Színház igazi prózai feladatokat bízott rám, és engem érdekelt és izgatott a lehetőség. A Függöny fel! ugyan prózai bohózat, de annyira kötött rendszerű, hogy nyugodtan mondhatnám koreográfiának vagy cirkuszi artistamutatványnak. Mindenkinek maximálisan pontosan kell teljesítenie ahhoz, hogy minden, mindig megtörténjen, és a néző boldog legyen. Közvetlen partnerem, Ágoston Katalin tökéletes, pontos, megbízható, talán nem is véletlen, hogy ő is táncosként alapozta meg a színészi pályáját. Ott az ember fegyelmet, koncentrációt tanul. A Függöny fel! előadásait minden alkalommal úgy éljük meg, mintha bemutatónk lenne. Kicsit ünnep a számunkra, hiszen tényleg egymás kezében vagyunk, mint a légtornászok. Ha az egyik téveszt, minden borul. Ennek a próbafolyamatnak köszönhetem Pokorny Lia őszinte barátságát is, ami a színház világában nagyon megbecsülendő, mivel ritka. Őszintén várom az új centrálos feladatokat, tudom, hogy Puskás Tamás igazgató számít rám. Én meg őrá."