Színésznőnek készült az ismert politikusnő, Kunhalmi Ágnes

2014.03.18. 22:51

A Life.hu "A politikus is ember" című sorozatában politikusok mindennapjait, politikától távoli, emberi arcát mutatja be - politikamentesen. Ismerjétek meg jobban Kunhalmi Ágnest, az MSZP elnökségi tagját, a párt oktatáspolitikusát.

Kunhalmi Ágnes színésznőnek készült, végül a politika színpadán talált rá arra a közönségre, amely szereplését, közéleti megnyilvánulásait hol tapssal, hol szavazattal jutalmazza. Aki személyesen is megismeri a fiatal politikusnőt, azt egészen biztosan lehengerli határozott, ugyanakkor kedves személyisége.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

„Színésznőnek készültem, gyerekkorom óta meséket, verseket mondtam, versenyekre jártam. Kiskunmajsán nem volt lehetőség ezzel tovább foglalkozni, ezért két út állt előttem: vagy Szentesen tanulok tovább a gimnázium irodalmi-drámai tagozatán, vagy Budapesten. Emlékszem a pillanatra, amikor otthon, vacsora közben előálltam a döntéssel: megyek a fővárosba. Édesapám azt mondta, ha felvettek Szentesre, akkor majd beszélhetünk róla. Ma már tudom, hogy életem első legfontosabb döntése az volt, hogy 14 évesen a fővárosba, egy kollégiumba költöztem és Budapesten járhattam a Vörösmarty Mihály drámatagozatos gimnáziumba. Gyorsan fel kellett nőnöm, hiszen magamról kellett gondoskodnom, egyedül intéztem az ügyeimet. 16 évesen viszont már másra vágytam, kezdtem elveszteni a színészet iránti olthatatlan vágyamat. Más irányba indultam, Szegedre jelentkeztem kommunikáció szakra, természetesen Budapesten maradva, majd két év után már politológiára is jártam az ELTE jogi karára. Innentől a két egyetemet párhuzamosan végeztem. A politikához már tudatosan kerestem az utat. Érdekelt az államigazgatás, így ott próbálkoztam. Egy nagyon rövid időt dolgoztam a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztériumban, majd átkerültem a Miniszterelnöki Hivatalba titkárnőnek, ahol kávéfőzéssel, iktatással, adminisztratív munkával kezdtem. Életem egyik legtermékenyebb szakasza volt. Ott tanultam meg a szakma minden csínját-bínját, de természetesen egy idő után az iktatásnál jobban szerettem és ismertem is az előterjesztések tartalmát. Ekkor nem voltam még párttag" - avatott be a párt előtti életébe Ági, aki az MSZP-hez már tudatosan kereste a szálakat.

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

„Kerestem azt a közösséget, amivel azonosulni tudok, azokat az embereket, akikhez közel érzem magam. Nem vagyok végletekig elfogult, nem hordok szemellenzőt, látom a hibákat is, de ezt a pártot tartottam a legjózanabbnak. Szegény szüleim, mindig csak egy telefonból értesültek, hogy éppen milyen pozícióban dolgozom, ők aggódnak a legjobban attól, hogy mi fog velem történni. Apám egy nagyon szigorú, racionális gondolkodású jogász, édesanyám egy érzelmi beállítottságú pedagógus, aki 40 évig dolgozott a szakmájában. Tény, hogy az ember az alapértékeit, a tartását otthonról hozza, a neveltetéssel kapja. Anyán keresztül, együtt éltünk az iskolarendszer problémáival, ismertük anya összes osztályát. Ma is előttem van, ahogy a hátrányos helyzetű gyerekekhez kereste a kulcsot, ahogy próbálta kihozni belőlük a legjobbat és az is, amikor idegileg teljesen kimerülten fogott neki dolgozatokat javítani. A pedagógia, a gyermekek nevelése, segítése alapvetően idegi munka. Nagy a mindenkori elvárás az iskolával szemben, miközben a szegénység minden tünete ott csapódik le. Hiszen a gyermekek maguk viszik az osztályba a társadalom problémáit."

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

"Általános iskolában még megtaláltam a saját világomat a vers- és mesemondásban. A drámatagozat nyitott és kreatív volt, de már akkor láttam, hogy nagyon merev az iskolarendszer. Képtelen alkalmazkodni a figyelmünket elterelő információk tömkelegéhez. Utáltam, hogy bemagoltattak velünk évszámokat és sohasem láttuk az eseményeket a maguk komplexitásában, azt, hogy miért törtek ki a háborúk, miért alakultak ki világgazdasági válságok. Ezeket akkor tanultam meg, amikor a gimnáziumban először kezdtek el velünk vitatkozni, előbb voltak arra kíváncsiak, hogy mit gondolunk és így hamar rávezettek minket arra, hogy bizony tanulni kell, ha érvelni akarunk. Gondolkodásra késztettek minket. Ha lenne egy iskoláskorú gyerekem, őt is a hagyományos állami iskolába íratnám be, attól függően, hogy hol lakunk és melyik a legközelebbi iskola. Az embernek bíznia kell az állami iskolarendszerben, nem megoldás, ha kimenekítjük a gyerekeket más alternatív iskolákba, ráadásul a szülők többsége ezt nem is engedheti meg magának. Az állami oktatás színvonalán kell emelni ésszerű, követhető változtatásokkal, együttműködéssel és korszerű, friss gondolatokkal" – magyarázta Ági, aki gondolataiban, világlátásában sokkal idősebbnek tűnik a koránál, pedig csak 31 éves.

„Koravén lennék? Lehet, pedig nem öregítem magam, egyszerűen ilyen vagyok. Úgy érzem, hogy az öltözködési stílusom, a habitusom, a mondanivalóm nincsenek ellentétben egymással. Nem erőltetek magamra olyan szerepet, ami tőlem idegen, ami nem azonos velem. Szeretek sokszor farmerban lenni, csak nem tehetem meg gyakran. A politikában ugyanis ritkán mutathatom meg ezt az oldalamat. A kollégáim, politikustársaim már tudják, hogy Ági úgymond 'le tud menni óvodásba', és sokszor el is pityeredik. Fontos, hogy az embernek legyenek olyan társai, barátai, akik előtt el tudja engedni magát, akiknek a jelenlétében akár el is érzékenyülhet. A legjobb barátnőm külföldön él, de szerencsére ott a családom, a politika és két olyan barát, akikkel bármikor nyitottan és őszintén tudok beszélni. Ilyenkor főzünk, palacsintát sütünk, rozéfröccsöt iszunk, vagy csak eszünk valahol valamit. Az embereknek ellentmondásosak az elvárásaik: egyszerre szeretnének egy bájos kislányt látni, aki lelkesen harcol az érdekükért, ugyanakkor elvárják azokat a kompetenciákat, amivel egy komoly, tapasztalt politikusnak rendelkeznie kell. Teljesen hétköznapi életet élek, a legjobban az hiányzik, hogy nem tudok eleget főzőcskézni otthon, pedig ez az, ami a leginkább kikapcsol. Szeretek mindenféle finomságot alkotni, de ablakot is pucolok, ahogyan minden más háztartási munkát is elvégzek. A nap 24 órájában politizálni amúgy is sok lenne."

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

 

"Biciklivel járok be dolgozni a XIII. kerületből, végigtekerek az Andrássy úton. Szeretek kerékpározni, nincs autóm, és egyébként is formában kell tartanom magamat, ezért futni is szoktam. Most épp megfáztam, a nézők is láthatták a tévében, hogy beteg vagyok és amikor beértem a pártházba, meglepetésként várt egy doboz C-vitamin, amit a sarki patikus küldött ajándékba .Több ilyen figyelmességgel találkozom, ami rengeteg energiát ad a mindennapokban.

Tíz éve élek kapcsolatban, és szeretnék családot és gyereket, de a választásoktól is függ, hogyan alakul a sorsom. Most az életem minden egyes percét kitölti a munkám, jelenleg a XVIII. kerületi egyéni jelölti kampányom. Komoly szakmai és politikai terveim vannak, de azzal is tisztában vagyok, hogy a biológiai órám nekem is ketyeg."

 

Kunhalmi Ágnespárpolitikuspolitika lightcsaládMSZP