Csuja Imrét máig mardossa az önvád a kamasz fia öngyilkossága miatt

Fotó: Adrián Zoltán - Origo -
öngyilkos Csuja Imre gyász öngyilkosság D. Tóth Kriszta
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Csuja Imre őszintén vallott D. Tóth Krisztának az Elviszlek magammal című műsorban élete legnagyobb tragédiájáról, kamasz fia öngyilkosságáról, és a történteket kísérő önvádról is.

Csuja Imrét D. Tóth Kriszta egy tévéfelvételről fuvarozta második otthonába, az Örkény Színházba. Útközben Csuja Imre elmesélte, hogy első fontosabb filmes szerepét, a Hosszú alkony buszsofőrét egy véletlennek és a rendező bizonytalanságának köszönhette. Janisch Attilának ugyanis egy szinkronos haverja ajánlotta a szerepre Imrét.

Te, itt mászkál a Csuja, hívd már be" – tanácsolta a rendezőnek a barát, ő pedig tett egy próbát a színésszel. „De ahogy később megtudtam, kicsit hitetlen volt – mesélte Imre. – Aztán, amikor az első jelenet próbája megtörtént, és odaszóltam a Törőcsik Marinak, hogy »Jöjjön már, magára várunk!«, Attila kiesett a képből, és elvetődött a busz előtt, ott fetrengett a földön a nevetéstől..."

Törőcsik Mari pedig úgy értékelte Imre első megszólalását, hogy „ez k*rva jó". De Imre nemcsak első filmszerepét, hanem – saját bevallása szerint – hosszú házasságát is a szerencsének köszönheti. Árvay Zsuzsa szinkronrendező a színésznek egyszerre a felesége és a legjobb haverja is. A csaknem négy közösen eltöltött évtized alatt azonban nem csupán szerencsés időszakaik voltak. A házaspár hatalmas tragédiát is átélt; a pár egyik gyermeke kamaszkorában depresszió miatt öngyilkos lett. Csuja Imre hosszú évekig képtelen volt beszélni a nyilvánosság előtt a veszteségről.

Azért kezdtem el, hogy az emberek okuljanak a történetünkből. Ha érzik, hogy valami nem stimmel, azonnal a legjobb szakemberhez kell fordulni. Van bennem egy önvád, hogy nem a megfelelő szintű hozzáértő emberhez fordultunk, hanem nevelési tanácsadással kezdtük, és ez nem volt elég" – vallotta be a színész, hozzátette: az, hogy beszélt róla, segítette a tragédia feldolgozását. Ahogy az is, hogy néhány szerepében a színpadon ki tudja adni a fájdalmát.

Beszélgetünk róla sokat otthon is. Én – a feleségemmel szemben – bizonyos darabokban ki is tudom játszani magamból, ki tudom énekelni magamból. Én tudatosan nem tudok sírni a színpadon. Tudom, hogy van valami technika, amivel be lehet csapni a nézőt. De azt soha nem szoktam forszírozni, mert látszik. Viszont ezek a spontán dolgok kihozzák, az meg megállíthatatlan."

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.