Anyaszült meztelenül állok egy betonfal előtt, egyik kezemben egy kínai meztelenkutya, másikban pedig egy fej saláta. Ez a felállás még az én meglehetősen szokatlanul hömpölygő életemben sem egy hétköznapi jelenség...


Nem kell ahhoz újkori filozófusnak lenni, hogy megkérdőjelezzük a meztelenség tabu mivoltát. Miközben az emberi test szépsége - természetesen alkatra és színre való tekintet nélkül - vitathatatlan, egyre hatalmasab szakadék tátong azok között, akik szerint a meztelenség erkölcstelen, és akik szerint legjobb, ha minden celebnő félrehúzott bugyikával feszít valami férfimagazin címlapján. A világ egyre nevetségesebb fordulatot vesz, mostanra pedig eljutottunk odáig, hogy az emberi szövetek alá tömködött szilikonpárnákat gyömöszölő férfiak meggyőződéssel suttogják a plasztiklányok fülébe: "Olyan izgató vagy, szerelmem." Mások pedig különféle mesterségesen generált "erkölcsök" zászlóvivőiként az utcán sétálva még egy túl rövid short feltűnését is istenkáromlásként élik meg. De vajon mi ez a nevetséges balhé a meztelenség körül? Miért van az, hogy olyan sokan képtelenek felfogni: a ruháink alatt mind pucérak vagyunk. Ruha nélkül születünk, de - mi más mutatná jobban, hogyan győzedelmeskedik a materiális világnézet az ártatlanság kora felett - csinosan felöltöztetve temetnek el bennünket, vasalt ingben, kopogós cipőben. Aki igazán elegánsan akar rohadni egy koporsóban, még nyakkendőt is kaphat. Elárulná valaki, mi ez az elmebaj?

Thinkstock

David Icke neve Magyarországon nem sok ember számára cseng ismerősen. Az egykori profi focista ma a világ egyik legnagyobb kortárs filozófusa, és bár sokak szerint zagyva összeesküvés-elméleteket gyárt, egy bizonyos: teóriáit és publikációit az önzetlen szeretet és a globális megvilágosodás gondolata hatja át. Ahogy ő mondja: "A feltétel nélküli szeretet az egyetlen igaz válasz, minden más csupán illúzió." Ahogy a meztelenség tabuértéke is. Icke egyik könyvének borítóján - amely az "Ez én vagyok, szabad vagyok" címet viseli - pőrén vigyorog az olvasókra, két kezét a magasba tartva. Nincs kockásra gyúrt hasa, nem kacsintgat csábosan a kamerába, és eszében sincs sokkolni. A borítófotóval egyetlen célja volt: már a könyv első oldalán bebizonyítani, hogy amikről ír, az számára nem csupán üres hablatyolás, hanem valódi meggyőződés. És - felháborító vagy sem - maximálisan egyet kell, hogy értsek a megosztó meglátással. Egyáltalán nem tartom egészségesnek, ha valaki kizárólag zuhanyzás közben találkozik a saját meztelen testével, majd magára kapja a köntösét, és belebújik a pizsamájába - hiszen sokak számára még pucéran aludni is "fura". Kínos vagy sem, én amikor csak tehetem, meztelenül mászkálok az otthonomban. Így ébredek fel, így kortyolom el a kávémat az erkélyen, így jógázom és meditálok, sőt, előfordul, hogy ruhátlanul sütök-főzök, vagy táncolok a nappaliban egymagamban a Balkan Beat Box zenéjére. Amikor pedig a balatonberényi strandon az idegesítően feszülő, nedvesen rámtapadó fürdőnadrágot is ledobhatom magamról, egyenesen az Édenkertben érzem magam.

Thinkstock



Néhány hónappal ezelőtt kaptam egy mailt Akovács Évától, aki számos szuper magazin főszerkesztőjeként évek óta időről időre rámbíz egy-egy írást. Ebben a levélben viszont nem egy új cikkről, hanem egy fotózásról írt nekem: ismert arcokat vonultat majd fel az egyik lap, akik kedvenceikkel az oldalukon pózolnak. A koncepció elsőre klisének hangozhat, ám ezen a fotózáson Ganxsta Zoleetól Schell Juditon át Novák Péterig mindenkiről kiderül valami új, valami személyes, valami izgalmas. Valami, ami összeköti a gazdikat a kutyusokkal, és ezzel együtt az egész világgal. Özge - a kínai meztelenkutyám - és én már számtalan fotózáson csináltunk cirkuszi majmot magunkból, főként azokban az években, amikor még platinaszőke, csokoládébarna és pehelysúlyú voltam, az ebem pedig pink strasszos nyakékeket viselt, és ocelotmintás overállokban feszített. Azóta viszont - mindannyiunk örömére - benőtt a fejem lágya, és II. Paris Hilton helyett szívesebben vagyok I. Steiner Kristóf. Ahhoz pedig, hogy az elmúlt három év során letisztult, lecsupaszított énem és az egyébként is csupasz kutyám képesek legyenek valós üzenetet átadni, egy kétoldalas fotó kedvéért mindketten ledobtuk a ruháinkat. Az "Inkább lennék meztelen, mint hogy szőrmét viseljek" jelmondat így egészen új értelmet nyert: a mi családunkban a kutya sem hord bundát, sőt húst sem eszik... ahogyan én és a párom sem. Ezért került egy koktélparadicsom-füzér Özge nyakába - amit a fotózás után jóízűen elfogyasztott -, engem pedig csupán egy fej saláta takart. Sárosi Zoli kamerája kattogott, a vaku villogott, a stylist pedig - Matis "Dodi" Edit - nagy műgonddal pingálta a mellkasomra: "We Are Vegetarians".


Forrás: Steiner Kristóf

Ha egy jós öt évvel ezelőtt azt mondja nekem, hogy egy napon majd a meztelen fotóm egy glossy magazinban virít, valószínűleg lélekben elkezdtem volna felkészülni a teljes szellemi leépülésre. Vizualizáltam volna magam, amint Zalatnay Cini nyomdokaiba lépve domborítok egy bíborszínű selyemágyneművel megvetett ágyon, majd elbúcsúztam volna a szeretteimtől, amíg még nyomokban agyat is tartalmazok. Szerencsére azonban nem így lett. Mire az élet - pontosabban Akovács Éva - odavezérelt az ominózus fotózásra, már megtanultam helyén kezelni a meztelenséget, és velem együtt a magazin teljes csapata azt látta a témában, amit én: kissé talán provokatív módon, de ellene megyünk az álszent tendenciának. Nem vagyunk hajlandóan asszisztálni egy olyan társadalom felemelkedéséhez és csillogásához, ahol a csodálatos emberi test nem több, mint egy közepesen élvezetes maszturbáció segédeszköze: egy élő gumibaba, egy lélegző kirakati manöken. Az önazonossághoz elengedhetetlen, hogy az ember szeresse a testét. Törött, poros, szennyes lámpáson át a Fény sem ragyoghat át, hiszen a legkisebb szellő is képes elfújni a tüzet. Ám ez nem azt jelenti, hogy megszállottan kell foglalkoznunk a külsőségekkel. Aki Ágnes asszony hírhedt ruhamosását megszégyenítő elszántsággal sikálja a narancsbőrét, leszivat magáról egy gallon zsírt, vagy hisztérikus rohamot kap, ha megjelenik egy pimasz kis szeplő a vállán, előbb-utóbb azon kapja magát, hogy van egy csilli-villi csillárja, amelyben a Fény már nem is pislákol. Éppen úgy kell bánnunk a testünkkel, mint a lelkünkkel: nevelnünk, ápolnunk, tisztelnünk, dolgoztatnunk kell ahhoz, hogy ragyoghasson.



Steiner Kristóf: Csókból születik a boldogsághttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110804-steiner-kristof-harcra-fel.html Steiner Kristóf: Mássz meg minden csúcsothttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110725-steiner-kristof-massz-meg-minden-csucsot.html Steiner Kristóf: Szellemi szeretők, filozofikus flörtökhttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110721-steiner-kristof-szellemi-szeretok-filozofikus-flortok.html Steiner Kristóf: Az utazó naplójahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110711-steiner-kristof-az-utazo-naploja.html Steiner Kristóf: A vörös Eszti tűzközelbenhttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110707-steiner-kristof-a-voros-eszti-tuzkozelben.html Steiner Kristóf: Erőltetett menethttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110627-steiner-kristof-eroltetett-menet.html Steiner Kristóf: Balatoni nyárhttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110624-steiner-kristof-balatoni-nyar.html Steiner Kristóf: Magyar tinidal közhelyekből gyúrvahttp://www.life.hu/sztarszerzok/20110616-steiner-kristof-tini-dal.html Steiner Kristóf: A férjem szerelmes lett... egy pasiba!http://www.life.hu/sztarszerzok/20110607-steiner-kristof-a-ferjem-szerelmes-lett-egy-pasiba.html