Te tudod, mi az igazi szerelem? - pasiszemmel

Franco Marco

2011.11.09.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Felemel, megszépít, bábeli zűrzavart okoz, majd a mélybe taszít, jön a szenvedés, sírás, toporzékolás, karcosan, fájdalmasan - de mégis: újra és újra vágyunk rá. Az érzést - amit átélünk - itt a Földön szerelemnek hívják. Aki beleesik, viselje a következményeit, ha nem tudja, kérdezze meg Franco Marcót, hogy mit lehet tenni - hölgyolvasónk is élt a lehetőséggel.

Tipp! Exkluzív képek Janicsák Veca Szuperkoncertjéről? Kattints a galériáért!

"Kedves Marco!

Azért ragadtam billentyűzetet, mert érdekelne a véleményed. Nem, nem tanácsot kérek, mert a problémáimat több-kevesebb sikerrel megoldom, és igyekszem tanulni belőle, hogy máskor ne kövessem el őket. Szóval, azt szeretném megkérdezni tőled, hogy neked mi a véleményed a szerelemről? Miért van rá szükség, és miért kell mindenkinek törvényszerűen meghülyülni tőle? Az előző kapcsolatom 'szerelemmentes' volt - részemről legalábbis. Szerettük egymást, jól megvoltunk, tudtunk beszélgetni, de nem volt 'bizsergés'. Szóval abszolút normálisan éltem meg a helyzetet. Az más tészta, hogy akadtak egyéb problémák, ami miatt aztán vége lett, de nem ez a lényeg. Ellenben most, hogy teljesen beleszerelmesedtem a mostani páromba, olyan kis piti dolgokon vagyok képes kiakadni, amin normál esetben röhögnék, és simán megoldanám. Logikusan most is a helyén kezelek és megértek mindent, de közben a szívem szakad bele. Kérlek, ne érts félre! Szeretek szerelmes lenni, mert ez alapjáraton egy nagyon jó érzés, csak ez a 'meghülyülés' ne lenne, hogy teljesen érzelmi alapon kezelem a problémákat, holott az eszemmel kellene felfognom a legtöbb részét - na, ez az, amit nagyon nem szeretek! Szóval miért? Miért kell a szerelem? Vagy ez is csak újabb ékes bizonyítéka annak, hogy valakinek odafent nagyon elfuserált a humorérzéke?! Várom a válaszodat, bár ha mégsem ragadsz billentyűzetet, mert levélkém nem keltette fel az érdeklődésedet, akkor is megköszönöm, hogy elolvastál.

Üdv,

Anikó"

Tipp! Hogy kerülnek Louboutin cipői régi francia festményekre? Kattints a galériáért!

Kedves Anikó!

A szerelem, ha igazi, mindig halálos. Úgy értem, nem célja a boldogság, az idill, a kéz a kézben, az andalgás, holtomiglan-holtodiglan virágzó hársfák alatt, melyek mögött a tornácon lámpa szelíd fénye világít, s az otthon dereng, hűvös illataival... Ez az élet, de nem ez a szerelem. Komorabb láng ez, vészesebb.

Egy napon eljön életedbe a vágy, hogy megismerd ezt a pusztító szenvedélyt. Tudod, mikor az ember már nem akar egészségesebb, nyugodtabb, kielégültebb lenni egy szerelemtől, hanem lenni akar, teljesen, a pusztulás árán is. Később jön ez. Sokan nem ismerik meg ezt az érzést, soha... S aztán van az, hogy az ember egy napon megérti, mit akar az élet a szerelemmel, miért adta ezt az érzést az embereknek?... Jót akart velük?... A természet nem jóságos. A boldogságot ígéri nekik ezzel az érzéssel? A természetnek nincsen szüksége ilyen emberi ábrándokra. A természet csak teremteni és pusztítani akar, mert ez a dolga. Kegyetlen, mert terve van és közömbös, mert terve emberen túli. A természet megajándékozta az embert a szenvedéllyel, de megköveteli, hogy ez a szenvedély feltétlen legyen.

Minden igazi életben eljön egy pillanat, amikor az ember úgy merül el egy szenvedélyben, mintha a Niagara vízesésbe vetné magát. S természetesen mentőöv nélkül. Nem hiszek a szerelmekben, melyek úgy kezdődnek, mint egy kirándulás az élet majálisába, hátizsákkal és vidám énekléssel a napsugaras erdőben. Tudod, az a dagályos "ünnep van" érzés, mely a legtöbb kezdődő emberi kapcsolatot áthatja... Milyen gyanús ez! A szenvedély nem ünnepel. Ez a komor erő, mely mindegyre alkotja és pusztítja a világot, nem vár választ azoktól, akiket megérint, nem kérdi, jó-e nekik, nem sokat törődik a viszonylagos emberi érzésekkel. Az egészet adja, és az egészet követeli: azt a föltétel nélküli szenvedélyességet, amelynek legmélyebb árama maga az élet és halál. Nem lehet másképpen megismerni a szenvedélyt... s milyen kevesen jutnak el idáig!
Az emberek csiklandják és cirógatják egymást az ágyban, nagyokat hazudnak és hamisan érzelegnek, önzően elveszik a másiktól, ami jó nekik, s a maguk öröméből egy kis hulladékot talán odalöknek a másiknak is... S nem tudják, hogy mindez nem a szenvedély... Igen, az igazi szerelmesek is vásárra viszik a bőrüket, szó szerint és valóságosan. Mi más értelme van annak a végzetes és feltétlen odaadásnak, mely a végső szenvedély megérintettjeit egymás felé hajtja? Az élet kifejezi magát ezzel az erővel, s rögtön közömbösen elfordul áldozataitól.

Minden időben és minden vallásban ezért tisztelték a szerelmeseket: mert máglyára lépnek, mikor egymás karjaiba borulnak. Az igaziak, tudod. A bátrak, a kevesek, a kiválasztottak. Minden igazi ölelés mögött a halál van, árnyaival, melyek nem kevésbé teljesek, mint az öröm fénycsóváinak villanása. Minden igazi csók mögött a megsemmisülés titkos vágya van, az a végső boldogságérzet, amely már nem alkuszik, amely tudja, hogy boldognak lenni mindig annyi is, mint teljesen megszűnni és átadni magad egy érzésnek. És ez az érzés céltalan... Szeretni annyi, mint egészen megismerni az örömet, s aztán elpusztulni.

Kedves Anikó. Még annyit: a fentieket nem én mondom. Márai gondolta a szerelemről hetven éve. Láthatod. Az idő nem koptatja a lényeget.

Minden jót hát.

Üdv,

Marco

Napi tipp Franco Marcótól:

"A könyv az egyik legfontosabb információhordozó médium. Leginkább kötött lapokból áll. A papírlapokra felvitt jelek hordozzák a lényeget. A szövegként rögzített információt olvasni kell. A könyv oldalait számozzák, a tartalom részei közötti eligazodást külön tartalomjegyzék segíti. A könyv manapság nyomdaipari sokszorosítással előállított tömegtermék. Nekem is van már könyvem. Vegyétek és egyétek."

Itt (olcsóbban) megrendelheted Franco Marco első könyvét!

Íratkozz fel Marco Hírlevelére, ahol személyesen is kérdezhetsz tőle. Marco a beérkező levelekre a Life.hu oldalán válaszol! Barátkozz Marcóval a Facebookon és az Iwiwen is!