Segítség! Zaklat az apósom! - pasiszemmel

"Kedves Marco!

Tavaly januárban az egyetemen megismerkedtem egy itt élő kubai sráccal, aki rá 6 hónapra meg is kérte a kezem. Jól kijövünk egymással, úgy gondoltam, ideális társam lehet egy életen át. Nagyon szeret, lesi minden kívánságomat, szexuális téren is egy hullámhosszon vagyunk. És most jön a feketeleves: ősszel Kubába utaztunk családlátogatásra. A szülők már a reptéren vártak minket, kíváncsian, izgatottan. Én sem voltam kevésbé berezelve, sőt, aggódtam, vajon milyen lesz az első találkozás, az első benyomás. Anyukája dolgos, kissé meghízott, vidéki nő, ezzel ellentétben az apuka nagyon jóképű, fiatalos, sármos "gigolo". Már az első szemkontaktusnál nyilvánvalóvá vált számomra, hogy majdnem felfal a szemével. Úgy csináltam, mintha nem venném észre, kerültem a tekintetét. Este a vacsoránál végig engem nézett, s nyíltan bókolt nekem. Lefekvés előtt, mikor már mindenki nyugovóra tért, elmentem zuhanyozni.

Mikor kiléptem a fülkéből, akkor vettem észre, hogy "apuka" már egy jó ideje ott állhatott a fürdőszoba közepén, teljesen meztelenül, égnek meredő szerszámmal, perverz gondolatokkal a fejében. Megijedtem, hirtelen magam elé rántottam a törölközőmet, de ő odajött, és határozott mozdulattal a hátam mögé csavarta a kezemet és a benne levő törölközőt. Belém nyúlt. Próbáltam ellenkezni, de ugyanakkor nagyon felizgatott, amit csinált. Még sosem bántak velem így, a mozdulatai határozottak, már-már erőszakosak voltak, de ugyanakkor mégis tele voltak szenvedéllyel. Régebben gyakran álmodtam azt, hogy ellenkezésem ellenére szeretkeznek velem, de azokon jót nevettem, mondván, hogy csak a tudatalattim játszadozik velem. Ismét átéltem az álmaimat, de ez a valóság volt a leendő apósommal. Gyorsan kijózanodtam, s nem hagytam, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Segítségért kiabáltam, ő megijedt, s kereket oldott. Mire odaért a barátom, elhatároztam, hogy nem mondom el kiabálásom valódi okát. Ijedtségem okát ráfogtam egy nem létező bogárra. Hazajöttünk. Azóta most beszélek erről először. Nyárra tervezzük az esküvőt, de félek. Félek attól, hogy hazugságokkal a hátam mögött kell igent mondanom, és félek magamtól, mert túl sokat gondolok arra az estére, s arra, vajon hogyan folytatódott volna, ha csöndben maradok. Kérlek, segíts, mit tegyek.

Köszönöm előre is!

Vera"