Heti útravaló Müller Pétertől - 102. rész

lélek sztárszerző rabszolgaság Müller Péter munka robot
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Egy-egy mondat néha többet ér, mint száz könyv. Egy érzés- és gondolatmagocska megtermékenyít, a tiéd lesz, és segít élni. Jobban megismered önmagadat, a társadat - és talán az életedet is. Müller Péter minden héten ilyen "lelki útravalót" ad. Olvasd el, és hagyd magadban megérni!

"Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk."

Fotó: Hámori Zsófia/Life.hu

Ez fájdalmas dolog, és egyre inkább így van. Régen ilyen volt a rabszolgaság és a jobbágyság - ma már a legtöbb munkahely ilyen. Jó szó rá, hogy „lélekölő”.

Amiben nincs lélek, nincs értelem, amitől nem leszek több, az nem munka, csak robot. A legnehezebb munkát is szívesen csinálom, ha szeretem. És a legkönnyebbet is utálom, ha nem szeretem.

Mit tégy? Nem tudom. Egy kor sötétségét az mutatja legjobban, hogy mennyire lélektelen benne az emberi tevékenység. A miénk sajnos nagyon sötét. Már nem is az a kérdés, hogy milyen lélekölő munkát kell elvégeznünk, hanem hogy kapunk-e munkát, egyáltalán. A gépek ugyanazt elvégzik, mint mi. Még jobban és gazdaságosabban is. Egyetlen gép sok ezer embert helyettesít, s a hasznot, amit hajt, nem osztják el az emberek között: egyetlen tulajdonos vágja zsebre.

Megóvni ettől magad csak kivételesen tudod. Beteg korba születtél, sajnos. A kórt úgy hívják: "elidegenedés”. Más szóval: embertelenség. Még más szóval: szeretettelenség. Idegen lett a munkád, az emberekkel való kapcsolatod, gyakran a párkapcsolatod is, idegen és ellenséges lett a világ, amelyben élsz, és idegen lett a saját lelked is, önmagad számára.

Két dolgot tehetsz. Az egyik: hogy ezt a helyzetet, mint egy járványt, tudatosítod magadban. Tudd, hogy nemcsak te, de szinte mindenki így él. A másik: hogy amennyire csak képes vagy, vigyél szeretetet az életedbe.

Lehet. Anyám tudta ezt. Anyagkönyvelő volt egy büdös bőrgyárban, melyet lényével valósággal átvarázsolt. Mai napig emlékeznek rá az öregek. Szerette az embereket. S megtanította őket arra, hogy a gályapadon is lehet énekelni. Nem hagyta a lelkét megölni. És amikor már túl sokat szenvedett, mert a precíz munkát ráadásul egy tizenkét dioptriás szemüveggel kellett elvégeznie, arra gondolt közben, hogy mindezt miattam teszi.

És akkor már értelme is volt a robotjának. Vissza kell csempészni a szeretet morzsáit.

Tippünk:

Itt ismerheted meg legújabb gondolatait, és itt barátkozhatsz Müller Péterrel!

Forrás: [origo]
Forrás: [origo]
Kövesd a Life.hu-t a Facebookon is!


Cikkek, információk, nyereményjátékok, szavazások, horoszkópok és galériák. Kövesd a Life.hu-t a Facebookon is, ha nem akarsz lemaradni semmiről!


Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.