A disznóvágás története a kezdetektől napjainkig

Forrás: Marton Adrienn -
történet gasztrokultúra disznóvágás gasztronómia
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A disznóvágás, a disznótor a magyar kultúra szerves részét képezi már évszázadok óta. A téli időszakban szerte az országban hódolnak ennek a régi hagyománynak. A mondás szerint azért télen vágnak disznót, mert ilyenkor nem romlik el a hús, és nem savanyodik meg a menyasszony sem. Egy igazi vidéki disznóvágás kemény munka, és az egész család kiveszi belőle a részét.

Honfoglaló őseink a Kárpát-medence elfoglalásakor a szalontai disznót is magukkal hozták Keletről. Ez a különleges fajta csak a legújabb időkben pusztult ki, de addig bőségesen kiszolgált minket. Ebből kifolyólag őseink bőséges lakomákat rendeztek, így a sertéshús vagy a szalonna már szinte évezredek óta a magyar gasztronómia oszlopos tagja.

A sertéshús vagy a szalonna már szinte évezredek óta a magyar gasztronómia oszlopos tagja Forrás: Marton Adrienn

A paprikát ebben az időben nem ismerték, ez a fűszerünk csak a 18. században kezdett szélesebb körben elterjedni. Ezután már egyre többen készítettek kolbászt, hurkát és egyéb finomságokat, így szép lassan a disznóvágás egyfajta hagyománnyá is vált a családoknál. A régi időkben nagyon is komolyan vették ezt az eseményt, és hatalmas várakozás előzte meg. A gyerekek például aznap már nem is mentek iskolába, és az egész családdal együtt már a hajnali órákban várták azt a jó barátot, komát, aki levágja majd az állatot.

A vágás után következett a perzselés, ahol mindenkinek megvolt a maga feladata: míg az asszonyok sütötték a vért, előkészítették a zöldségeket, kimosták a beleket, megtöltötték a hurkát, aprították a zsírnak való szalonnát, addig a böllér felbontotta a disznót, elkészítette a kolbászt és tökéletesre sózta a szalonnát. A gyerekek sürögtek-forogtak mindenhol, a gazda pedig vidám történetekkel és mesékkel szórakoztatta a családot.

A régi időkben nagyon is komolyan vették ezt az eseményt, és hatalmas várakozás előzte meg Forrás: Gréger Szabolcs

Az egész napi munka megjutalmazása pedig a disznótor volt, ahová nemcsak a disznóvágás résztvevőit hívták meg, hanem a közeli rokonokat, barátokat is. Igazi közösségi lakoma kerekedett ilyenkor. Ínycsiklandó, friss falatokkal teli asztalok, vidám társaság, házi pálinka és házi borok sokasága várta a vacsorára érkezőket.

A jó disznótor sokáig tartott, gyakran hajnalig mulatoztak, beszélgettek és tréfálkoztak egymással. Például a böllér elé tett töltött káposztából veréb röpült ki, amit az asszonyok csavartak bele tréfa gyanánt. Az asszonyok készítette hurkából pedig sokszor került elő fadarab, amit meg a férfiak csempésztek bele, hogy visszaadják az ugratást az asszonyoknak.

A jó disznótor sokáig tartott, gyakran hajnalig mulatoztak, beszélgettek és tréfálkoztak egymással Forrás: Gréger Szabolcs

A hosszúra nyúlt disznótorról senki sem távozhatott üres kézzel, így mindenki kapott egy kis útravalót. Hurka, kolbász, abált szalonna, némi házi sütemény várta a hazainduló vendégsereget.
A disznóvágás hagyománya a vidéki városokban és falvakban még mindig jelen van, olyannyira, hogy már turizmussá nőtte ki magát. Ezáltal a városi emberek is bepillantást nyerhetnek egy vérbeli, magyar disznóvágásba. Persze a technika ma már modernebb, és vannak dolgok, amiket emiatt másként csinálnak, de az élmény így is nagyszerű, és kicsit jobban megismerhetik általa az ősi, magyar hagyományokat az odalátogatók.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.