Plasztikázás: szükséglet vagy mentális probléma?

Ezt a típusú mentális zavart diszmorfofóbiának (rövidítve BDD) vagy testdiszmorfiás zavarnak is nevezik. Legfontosabb tünetei: testérzékelési zavar, folyamatos elégedetlenség egyes testrészekkel, azok torznak érzése, rejtegetése, ellenőrizgetése és szorongásos zavarok kialakulása. Közzétett jelentések szerint számos plasztikai sebész úgy véli, hogy a néhai szupersztár,

A kutatók szerint a diszmorfofóbia is egyfajta kényszerbetegség, amelyben a betegeket túlságosan lefoglalják az általuk felnagyított, de valójában apró testi hibák, melyek leggyakrabban az orr, a szem, a bőr és a haj területeit érintik. „Mindannyian tisztában voltunk vele eddig is, hogy rendelésünkön időnként meg-megjelennek ilyen betegségben szenvedő emberek, de arról fogalmunk sem volt, hogy ilyen gyakran" – nyilatkozta dr. Lisa Earnest Ishii, a tanulmány vezetője. Előzetes kutatási eredmények már rávilágítottak arra, hogy

A jelen kutatásban a 600 pácienssel kitöltetett kérdőív egyértelműen megmutatta, milyen gyakori a betegség előfordulása a plasztikai sebészeti praxisban. Ishii véleménye szerint érdemes lenne egy általános szűrőmódszert bevezetni a plasztikai sebészeti gyakorlatba, és a mentális problémákkal küzdő pácienseknek pszichiátriai konzultációt kellene javasolni. Véleménye azonban egyelőre megosztó a plasztikai sebészeti társadalomban, sok szakember ugyanis úgy véli, hogy a páciensek rosszul vennék az ilyesfajta konfrontációt, és ahelyett, hogy megfogadnák az orvosi jó tanácsot, csak egy másik sebészeti rendelőt keresnének fel.