Azon is idegeskedsz, hogy a wellnesshétvége alatt biztosan működik-e a wifi a szállodában, vagy egy hosszabb út alatt hogyan oldod meg a telefon töltését? Akarva-akaratlanul, de egyre több, korábban nem létező stresszfaktor lépett az életünkbe, amiket nem árt megtanulni leküzdeni. Persze könnyű azt mondani, hogy senki se hagyja, hogy 1-1 apróság kibillentse a harmóniájából, ám a stresszt igenis meg kell tanulni levezetni - ebben segítünk most.
Vajon az ősember is ennyit stresszelt?
A stressz nem új keletű dolog, hiszen egészen korai időktől fogva az állatvilágban és az emberek életében is a túlélést szolgálta. „Évezredekkel ezelőtt a stressz egy rövid ideig tartó intenzív állapotot jelentett, amely után nyugalmi időszak következett. A mai világunkban azonban sok tekintetben megváltozott a stressz jellege. Már nem egy életveszélyes ellenség támad ránk, nem kell menekülni az oroszlántól, nem kell vaddisznócsorda támadását visszavernünk, vagy lóhalálában menekülnünk, hogy a mérges kígyó meg ne marjon. Mostanában egyéb veszélyek leselkednek ránk, amelyek másképp „gyilkosak”. Sokszor sem elfutni, sem hatásosan megbirkózni nem tudunk velük. Ráadásul ahelyett, hogy a vészhelyzetet követően nyugalmi állapot állna be, újabb és újabb stresszhullámok érnek bennünket" - mondja Soponyai-Nagy Krisztina pszichológus.
Stressz: minden esetben ellenség?
Számtalan betegségért okolható a megemelkedett stressz-szint: többek között szívbetegség, gyomorfekély, krónikus alvászavar, rák és magas vérnyomás is kialakulhat tartós stressz miatt. Ám létezik jófajta stressz is! „Selye János világhírű stresszkutató szerint ez az »élet sava-borsa«, a létezéshez, az életben maradáshoz nélkülözhetetlen hajtóerő. A fogalom azonban kettős: bár létezik a hasznos, az ún. eustressz, amely az alkalmazkodásra ösztökél, létrejöhet hosszú ideig tartó, káros, ún. distressz, amely komolyan veszélyezteti működéseinket" – mondja a pszichológus.
„Hogy egy úgynevezett veszélyhelyzet után ismét beálljon a szervezetben az egyensúly, a szimpatikus és a paraszimpatikus idegrendszernek kell működésbe lépnie. Az előbbi az aktivitásért felel; gondoljunk csak azokra a testi reakcióinkra, amikor stresszhelyzetben felmegy a vérnyomás, a szívünk majd kiugrik , olyan hevesen ver, a vázizmok erei kitágulnak, végtagjaink, izmaink "ugrásra készek". Ezzel szemben a paraszimpatikus idegrendszer működése az energia megőrzésére és újratermelésére irányul. Ha alábbhagy a feszültség, a szívritmus csökken, a pupillák összeszűkülnek, a perisztaltika és a mirigyek kiválasztó működése fokozódik. A két rendszer nem működik egyszerre, úgy kell elképzelni, mint egy váltókapcsolót: ha az egyik aktív, a másik kikapcsol, és fordítva. Ha hosszú távon stressznek vagyunk kitéve, akkor a paraszimpatikus idegrendszer nem képes aktiválni a szervezet stresszkezelő, stresszoldó, helyreállító funkcióit, vagyis csakhamar a kimerülés állapotába jutunk. Pedig a fejlődésért felelős rendszernek feltöltődés, idő és nyugalom kell" - mondja Krisztina.
Győzd le az állandó idegeskedést!
Abszolút emberfüggő, kinek mennyi stresszt bír el a szervezete, és kit mi borít ki. Van, akit látszólag még egy komoly megmérettetés sem billenti ki a lelki egyensúlyából, másnak pedig az is komoly stresszfaktor, de délben késik az ételfutár. „Az ingerek nem mindenkire hatnak egyformán. Nagyon sok tényező befolyásolja, hogy kit mi stresszel, és mennyire befolyásol. Mint ahogy az is nagy eltérést mutat, miképp birkózunk meg egy-egy nehéz helyzettel. Ha például problémamegoldásra fókuszálunk, az is csökkenti a feszültséget, ha megkíséreljük elemezni a konfliktust, hogy jobban megértsük. A helyzet valamilyen kreatív alkotótevékenységre is ösztönözhet: például elkezdhetünk új állást keresni, amely tanulásra sarkall. A helyzetet is átminősíthetem: nézhetjük a vizsgadrukk pozitív oldalát, miszerint a felszabaduló adrenalin növeli a teljesítményt" – vallja a pszichológus.
Krisztina azt is hozzáteszi, sokszor azért választunk érzelmi megoldási módokat, mert nem ismerjük eléggé a problémát, és úgy érezzük, nem tudjuk kontrollálni az eseményeket. Ez jelentheti azt, hogy például sírással reagálunk egy adott helyzetre. „A megküzdést segíti az is, ha egy általunk nagyra tartott rokontól vagy baráttól kérünk tanácsot, így megélhetjük, mennyi erőt adhat mások támogatása."
A szakértő azonban arra komolyan figyelmeztet, hogy nem árt megtanulni levezetni a stresszt, mert komoly gondokat okozhat az életünkben. „A stressz alattomos. Néha észrevétlenül is rágja a lelkünket. Ha nincsenek meg a megfelelő szelepek, hogy az indulatok távozzanak, akkor a felgyülemlett feszültségek komoly problémát okozhatnak testi-lelki szinten. A folyamatos fenyegetettség érzése szorongást szül, csökken az önértékelés, a személyes hatékonyság foka. A tartós stressz rontja a teljesítményt, amely kihat az élet valamennyi területére: munkára, magánéletre, párkapcsolatra, szexuális életre, termékenységre. Nap mint nap tapasztalom a munkám során, mikor olyan párokkal dolgozom, akiknél hosszas próbálkozás ellenére sem jön össze a baba, hogy stressz az egyik legsúlyosabb fogantatást gátló tényező."
Íme, néhány hatékony és egyszerű megoldás a stressz levezetésére
- Sportolj! Az intenzív mozgás, ami lehet a futástól kezdve a táncon át akár a szex is, abszolút segít levezetni a felgyülemlett feszültséget.
- Add ki magadból! A stresszoldó sírás is megnyugtatja az embert, de kereshetsz egy olyan helyet, ahol egyszerűen csak van lehetőséget ordítani egy igazán nagyot. Itt azonban arra érdemes figyelni, hogy ne más emberen töltsd ki a fesztültséget.
- Relaxálj! A különféle relaxációs és meditációs technikák során a rossz érzéseket meg is lehet szüntetni, ha szimbolikusan eltünteted őket.
- Nevess! Krisztina szerint a stressz egyik leghatásosabb ellenszere a nevetés. „Legyen szó kacagtató humorról, görbe tükröt tartó öniróniáról vagy csak a helyzeten felülemelő „na és akkor, mi van" mosolyról."
Te mennyire éled meg a mindennapokat? Tudatosan éled az életed? Töltsd ki tesztünket – kattints IDE!
Ez a hozzászólás moderálásra vár:
MégseA hozzászóláshoz be kell lépni!