A legolcsóbb családi program - Kicsik és nagyok kedvence

Fejlesztés, játékkal

Később a fantáziát, logikai gondolkodást, a taktikázást igénylő játékok is a családi játéktárba kerülhetnek, és az azokkal való játszmák során úgy "spórol a család", hogy közben azokat a képességeket fejleszti, amelyekre később az életben majd a gyereknek elengedhetetlenül szüksége lesz. A játék során ugyanis észrevétlenül épülnek be megoldási módok, párbeszédek, javul, csiszolódik a konfliktuskezelés. Ráébred a gyerek, hogy veszíteni olykor értékesebb ajándék, mint mindig az élre törni, és miközben toleranciát tanul és gyakorol, érik, finomodik a személyisége.

A játékkal vívott nagy csaták során tulajdonképpen a szülő számára is körvonalazódik, hogy milyen emberré válhat majd gyermeke, ráadásul tetten érhető a szülői minta. A gyerek a következő parti során ugyanis leutánozza a szüleit, vagyis nagyon rövid időn belül átveszi azok megoldásait, kifejezéseit, és tükröt tart a szülők elé: mikor reagál szelíden, megértően, szenvedélyesen vagy éppen dühösen az adott helyzetre a szülő.

Átlendít a nehéz élethelyzeteken

Ám másban is segíthet a társasjáték. Egy apuka számolt be arról, hogy a nagy családi törés, a válás után tele voltak a gyerekei haraggal. Dühvel telten, duzzogva érkeztek a "kötelező" apai hétvégékre, és éppen a társasjáték volt az, amellyel mintegy kijátszották magukból indulataikat, félelmeiket.

"Bálint, a nagyobbik, akkor 10 éves fiam, a Ki nevet a végén nevű játékban olyan gyilkos indulattal söpört le a tábláról, hogy az engem jelképező bábu a konyha másik sarkába repült, a kislányom viszont sírva fakadt, amikor nem tudtam elkerülni a helyzetet és 'ki kellett ütnöm'. Szóval csapkodva, sírva, majd egyre szelídülve zajlottak a játszmák az albérleti lakásom konyhájában. És a játék során volt mód tisztázó beszélgetésekre is, de nem ez volt a lényeg, hanem hogy egyrészről szelepként működött a társas, másrészről éppen a közös játék miatt érezték azt, hogy nem dőlt össze a világ. Hogy továbbra is összetartozunk. Ráadásul egy újrakezdés elején, albérletben, fél fizetésből gazdálkodva, őszintén szólva nem is tudtam volna más programmal kényeztetni őket. De ma már tudom: pontosan erre volt szükségük" - meséli egy apuka.