A nagyszülő a hosszú élet titka - Így hatnak az idősek a fiatalabb generációkra

A mindennapok gondjai nélkül

Sokan vélik úgy, hogy egy nagyszülő sokkal jobban szereti az unokáját, mint anno a saját gyermekét, bár a kijelentés túl erős, ráadásul bizonyíték sincs rá, az azonban biztos, hogy az unokával való kapcsolat teljesen más, mint amilyen a saját gyermekükkel volt régen. Ez nemcsak az életkorral járó változásokból fakad, hanem abból is, hogy ilyenkor már nem nehezednek rájuk a mindennapok gondjai, nem az ő vállukon nyugszik a nevelés, szervezés felelőssége. Ők mindebből sokszor csak nagyon keveset tapasztalnak meg, a gyermeknevelés során pedig teljesen másféle szerepet töltenek be a hozzáadott másféle érték és tudás révén.

Evolúciós szerep

Számos kutatás irányult már arra, hogy meghatározza a nagyszülők evolúcióban betöltött szerepét. Az idős korosztály felemelkedése fontos szerepet játszott a homo sapiens felemelkedésében is, amire egy tanzániai törzs megfigyelése során derült fény. A női majomemberek ugyanis sokszor még a termékeny kor előtt elhaláloztak, aztán amikor egy egyed kicsit magasabb kort ért el, akkor a lánygyermekeiknek besegítettek, mikor ők is anyák lettek. Mivel ezek a párosok igen jól boldogultak, a hosszú életért felelős gének átörökítődtek.

Ezeknek a kapcsolatoknak köszönhető ugyanis az, hogy az idősebbek át tudták adni a tapasztalataikat például a táplálékgyűjtés során a mérgező ételekről, vagy éppen a legjobb vízlelőhelyekről, bizonyos készségekről, eszközkészítési módszerekről. Ezen kívül fontos szerepük volt egyes viták elsimításában, nagy részt vállaltak a békítési folyamatokban, így szépen lassan létfontosságúvá is váltak az idősek a közösségben.

Csak a környezet változott

Ugyan az őskor már régen volt, ma is alapvetően hasonló szerepe van az idősebb korosztálynak: átadják a tapasztalataikat, a tudásukat, és mivel nem rájuk hárul a nevelés terhe, játékosabban és felszabadultabban tudják tanítani az unokákat. A nagyszülők jelenkori szerepére is számos kutatás irányult az elmúlt években, melyek kapcsán olykor ellentmondásos eredményeket hoztak nyilvánosságra. Egy angliai kutatás arra a következtetésre jutott, hogy azok a gyermekek, akik bölcsőde, óvoda helyett a nagyszülőknél töltik az időt, kevésbé tudnak később a közösségbe beilleszkedni, ott pedig nehezebben tudják megtalálni a helyüket, félénkebbek, visszahúzódóbbak lesznek.

Ezzel szemben egy néhány évvel később készült tanulmány pont a nagyszülők jelenlétének előnyeit ecsetelte, miszerint sokkal nyugodtabbak azok a kicsik, akik sok időt töltenek a nagyszülőknél, emellett boldogabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek, valamint a konfliktuskezelés is sokkal könnyebben megy majd nekik.
Egy másik tanulmány szintén a nagyszülők jó hatását fejtette ki, főleg akkor, ha fiatalabb nagyszülőkről van szó. Ők ugyanis könnyebben megértik az unokák problémáit, életkorukból fakadóan közelebb állnak a kicsikhez, így hatékonyabban tudják őket átsegíteni a felmerülő problémákon, mivel a bizalmi viszony is stabilabbá válhat.

Ha a sok különböző tanulmány konzekvenciáját szeretnénk levonni, az mindenképpen megállapítható, hogy a köznevelés mellett a nagyszülőknek kiemelkedő szerep jut a kicsik fejlődésében, már csak azért is, mert az idősebb generációval való bizalmi kapcsolatra nagy szükségük van, akkor főleg, ha olyan témákról van szó, melyek kapcsán a szülő előtt jóval nehezebben nyílnak meg.